EMI Háromszék - Erdélyi Magyar Ifjak » Hírek

Böjte Csaba Sepsiszentgyörgyön tart előadást február 13-án

EMI — Sun, 29 Jan 2012 19:44:31 +0000

A rendezvény partnere:

Nemzeti ifjúság – interjú Incze-Borbándi Johannával, a Kézdivásárhelyi EMI elnökével

EMI — Wed, 25 Jan 2012 14:16:15 +0000

Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezetének kézdivásárhelyi fiókja októberben alakult újra, és máris szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Incze–Borbándi Johannát, az EMI helyi vezetőjét terveikről és eredményeikről faggattuk.

– Mikor tartották a kézdivásárhelyi EMI tisztújítását?
– Néhányan elmentünk a gyergyói EMI-táborba, és ott annyira megtetszett a hangulat, a szervezet célkitűzései, hogy október 7-én újraalakítottuk a kézdivásárhelyi csoportot. Jelenleg nyolc aktív tagunk van, és rendezvényeink népszerűsítésével szeretnénk elérni, hogy minél többen csatlakozzanak hozzánk. Ezzel a szándékkal tartottuk meg az első táncházunkat is, célunk, hogy minden alkalmat megragadjunk a tagtoborzásra.

Emlékezünk az elődökre!

– Nemcsak a jelenre, hanem a múltra is támaszkodnak…
– Sírtisztítással kezdtük a történelmi értékeinkre figyelést. Rendezvénysorozatot tartunk, amelybe szakembereket szeretnénk bevonni: kisebb előadásokon felelevenítjük azon személyiségek életútját, akik az itteni temetőkben nyugszanak, és szerepet játszottak a város életében. Honlapunkon lehet szavazni, hogy a felkínált témák közül az érdeklődők melyiket hallgatnák legszívesebben.

– Gondoltak-e azon jelentősebb sírhelyek rendben tartására, amelyeknek nem viseli gondját egyetlen leszármazott sem?
– Miután feltérképezzük a helyzetet, felkeressük azokat a helyi intézményeket és civil szervezeteket, amelyek jelképesen örökbe fogadhatnák valamelyik jeles elődjük sírhantját. Gondolunk itt olyan tanárok, papok, orvosok, szabadságharcosok vagy éppen polgármesterek nyughelyére, akik kiérdemelték az utókor emlékezetét.

Áldás, népesség!

– Milyen korosztályt céloznak meg a tevékenységeikkel?
– Elsősorban a középiskolás és gimnáziumba járó ifjúság közreműködésére számítunk, de az idősebbek társaságát is szívesen vesszük. A kisiskolásokról sem feledkezünk meg, mert ők lesznek az utánpótlás. Nekik szól a Petőfi Sándor iskolában szervezett programunk, az Adj, király, katonát! vetélkedő, amely a család fontosságát emeli ki, és a szülőföldhöz való kötődést próbálja erősíteni.
Ez része az Áldás, népesség! mozgalomnak, amelynek 2007-től rendszeresen megszervezik a vetélkedőit, népszerűsége évről évre nő (tavaly már háromezer résztvevője volt).

– Még milyen terveket dédelgetnek?
– A sepsiszentgyörgyi EMI-sek példájára, szeretnénk a kétnyelvű kaputáblák népszerűsítését. Gondolunk itt a harapós kutya és parkolni tilos feliratok terjesztésére. Diáknapokat tervezünk, amelynek bevételét jótékonysági célra ajánlanánk fel. Természetesen egy ilyen esemény szervezése komoly előkészületeket igényel, ezért számítunk a helyi önkormányzat segítségére. A szervezőmunka során együttműködünk más tájegységek EMI szervezeteivel, mert egymás megismerése is fontos számunkra.

– Saját helyi kezdeményezésük volt a rajzpályázat…
– Három kulcsszó: hit, közösség és identitás köré építve, ezekre figyelve kellett beküldeni a műveket. Az Ütő Gusztáv vezette zsűri alapos mérlegelés után választotta ki a beérkezett negyven munka közül a nyertes rajzot, amely az EMI idei zsebnaptárát is ékesíti.

Jancsó Katalin, Székely Hírmondó – 2012 január 25

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet!

EMI — Wed, 21 Dec 2011 06:16:25 +0000

Az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezetének vezetősége minden tagjának és szimpatizánsának Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kíván!

December 20-án lesz a Szekler együttes Karácsonyi Adománykoncertje

EMI — Wed, 14 Dec 2011 14:48:54 +0000

Vegyen részt Ön is december 20-án, 19 órai kezdettel a sepsiszentgyörgyi Szakszervezetek Művelődési Házában a Szekler együttes előadásán, ahol a székely nép történelmét hallhatja dalokban.

A nagyszabású rendezvényen a Székelyek Útja című albumjuk lesz hallható amely dalai időrendi sorrendben követik egymást kiindulva a székely nép eredetétől, a székelyek letelepedésén át, kiemelvén a székely történelem fontosabb eseményeit.

Az együttes korosztálytól függetlenül, minden Székelyföldön élő, vagy a világ bármely részére elszármazott székelyeket, valamint azokat akik szívügyükként kezelik a székely nemzet kultúráját célközönségnek tekint és szeretettel vár a rendezvényre. Töltsön egy kellemes estét a Szekler együttessel!

10 lej értékű adományszelvények vásárolhatóak a Székely Nemzeti Múzeum támogatásáért szervezett Karácsonyi Adománykoncertre a Turulmadár Ifjúsági Irodában és az iskolákban kijelölt személyeknél, valamint foglalhatóak az együttesnél a 0729 026 396 (Vodafon) vagy 0743 465 369 (Orange) telefonszámon.

A magyarok nem élnek jogaikkal. Interjú Michael Simmons amerikai emberjogi aktivistával

EMI — Wed, 07 Dec 2011 17:45:56 +0000

Michael Simmons: a magyarok nem élnek jogaikkal

Hogyan látja az erdélyi magyar-román viszonyt egy olyan emberjogi aktivista, aki részt vett a ‘60-as évekbeli afroamerikai polgárjogi mozgalomban?

Michael Simmons: – A helyzet távolról sem olyan rossz, mint amit meséltek nekem. Az afroamerikai polgárjogi mozgalom aktivistái annak idején sokszor keveredtek erőszakos, veszélyes helyzetbe: az aktív tiltakozás – egy petíció aláírása, szavazás vagy akár egy vendéglőbe való belépés – folyamatos életveszélyt jelentett.

Erdélyben világos, hogy létezik konfliktus a magyarok és románok között, azonban ez nem erőszakos. Még fiatalok között sincsenek összecsapások, vagy ha vannak is, ezek nem szervezettek. Ugyanakkor pedig érvényben vannak olyan törvények, melyek jogokat biztosítanak a magyaroknak. Az egyik legfontosabb jogszabály szerintem az, hogy a magyarok képviselői anyanyelvükön szólalhatnak fel az önkormányzatokban.

Úgy gondolom, elsősorban a magyarok feladata a többség értésére adni, hogy elégedetlenek azzal, ahogy Romániában mennek a dolgok. Ugyanakkor a többség dolga biztosítani azt, hogy a kisebbségek kultúrája ne sérüljön.

A két népcsoport véleményem szerint meg tudja oldani ezt a helyzetet, persze csak akkor, ha a jövőbe néznek és nem hagyják, hogy a történelem elhomályosítsa ítélőképességüket.

A törvények biztosította jogok ellenére azt lehet látni, a magyarság meglehetősen passzív, amikor ezeket a jogokat érvényesíteni kellene. Miért van ez?

– Nem tudom. A közelmúltban beszélgettem két marosvásárhelyi magyar tanácsossal, és megkérdeztem, miért nem beszélnek magyarul a tanácsüléseken? Hiszen erre joguk lenne. Azt válaszolták, nem akarnak konfliktust a többségi tanácsosokkal, valamint hogy gyorsabban lehet dolgozni, hogyha mindenki románul beszél.

Azt hiszem, ezek nem jó válaszok. Jó oka van annak, hogy létezik ilyen törvény. És nem aktív tiltakozásról beszélünk, hanem pusztán a törvényes jogok gyakorlásáról. Hogyha a magyar felszólalások miatt a marosvásárhelyi tanácsülések tovább tartanak, hát ez a demokrácia ára. Hogyha gyors döntéseket akarunk, akkor a diktatúra a legjobb megoldás.

Itt van aztán az a hit, miszerint az, aki magyarul beszél, konfliktusba kerül a román tanácsosokkal: nem értem, miért számít kihívó viselkedésnek az, hogy a törvény előírásainak megfelelően a magyar tanácsosok anyanyelvükön beszélnek. Úgy látom, elsősorban a magyarok nem akarnak élni jogaikkal, hiszen a román tanácsosok nem akadályozzák a magyar nyelv használatát.

Ugyanakkor az átlagemberek sem igazán élnek jogaikkal.

– Ez minden elnyomott társadalomban így van. Akármilyen rossz a rendszer, az emberek megpróbálnak alkalmazkodni. Mississipi államban a ‘40-’50-es években állami terror uralkodott, sok embernek mégis kényelmes volt így: a helyzet kiszámítható volt, ismerték a szabályokat, és elfogadták azokat.

Sok tekintetben az erdélyi magyarság hasonlóképpen viszonyul: panaszkodnak, zúgolódnak, de kényelmesen elvannak azzal, ahogy a dolgok mennek. Ismerik a játékszabályokat, és nem tiltakoznak.

Hogyha én erdélyi magyar lennék, bojkottot hirdetnék olyan boltok ellen, melyeknek nincsen magyar alkalmazottjuk. Ezt a taktikát az Egyesült Államokban széles körben alkalmaztuk, legfőképp a déli államokban. A feketék csak olyan helyeken vásároltak, ahol az alkalmazottak között voltak afroamerikaiak és tisztelettel bántak fekete klienseikkel.

Hogyan sikerült a déli államokban legyőzni a feketék passzivitását?

– Nagyon nehéz volt. Minden helyzetnek megvannak a maga sajátosságai, és ezért nem szabad nagyban gondolkozni: nem hatékony Erdély-szinten harcolni a társadalmi változásért. Ehelyett kis közösségekben, földrajzilag jól körülhatárolt helyeken kell kezdeni.

Leltárt kell készíteni az adott közösség problémáiról, mint például a munkanélküliség, az hogy boltokban nem lehet magyarul beszélni, vagy hogy a rendőrség agresszíven viselkedik a kisebbségiekkel. Ezekre válaszokat kell megfogalmazni. Így meg lehet mutatni mindenkinek, hogy lehet változást elérni. Egy kis területen változást előidézni olyan, mint vízbe követ dobni: a siker híre továbbgyűrűzik és további sikerekhez vezet.

Erdélyben a viták során nagyon gyakran felmerülnek történelmi érvek. Ez jó vagy rossz?

– Számomra a gond épp az, hogy Erdélyben és a Balkánon általában az emberek nagyon erősen kötődnek a történelemhez, mely persze minden esetben szelektív: mindegyik népcsoport arra törekszik, hogy kiragadott történelmi mozzanatok segítségével bebizonyítsa nagyságát.

A történelemnek nem kellene befolyással lennie arra, ahogyan a jövőt látjuk. Az afroamerikai közösségnek volt egy olyan periódusa, amelyet a nacionalizmus dominált. Az emberek afrikai civilizációkról, királyokról és királynőkről beszéltek, és bár ez nagyon fontos volt a feketék önbecsülése szempontjából, egyáltalán nem segített megoldani azokat a hétköznapi problémákat, melyekkel szembesültünk.

Sokan szeretnek múltbeli eseményekkel büszkélkedni, ahelyett, hogy a jövőbe néznének. Világos, hogy a régióban ez a hozzáállás nagyon népszerű. Nem ismerem a romániai történelmet, de a történelem általában nem hozza egymáshoz közel a különböző nemzeteket. A kommunizmus ideje alatt biztosan volt közös magyar-román ellenállás, azonban azokról a helyzetekről, amikor a két nemzet képviselői együttműködtek, senki nem beszél.

Látványos hatása lenne az egész országban, ha egy megválasztott román hivatalosság magyarul beszélne. Így a történet kikerülne a „magyarok a románok ellen” sémából. Az amerikai polgárjogi mozgalom egyik jelentős mozzanata az volt, amikor már nemcsak feketék harcoltak jogaikért, hanem fehérek is csatlakoztak. Ez teljesen más kontextusba helyezte a mozgalmat. Én biztos vagyok abban, hogy élnek olyan románok Erdélyben, akik nem érzik magukat fenyegetve amiatt, hogy a magyarok síkra szállnak kultúrájukért.

Az erdélyi magyarság egyik fontos célkitűzése a székelyföldi autonómia, azonban két elképzelés ütközik ezzel kapcsolatban: az egyik az, hogy az autonómiát majd “fentről” megadják, a másik pedig az, hogy az autonómia a magyarok által kiépített struktúrák végső állomása lesz. Melyik modell működőképesebb?

– Nem ismerem annyira az erdélyi helyzetet, hogy meg tudjam becsülni, valóban megoldás-e az autonómia. De hogyha feltételezzük, hogy az autonómia majd mindent megold, akkor el kell mondjam, hogy a történelem során én nem ismerek példát arra, hogy az államapparátus csak úgy autonómiát adott volna egy területnek.

Ismereteim szerint az autonómia mindig az emberek önszerveződésére épült: társadalmi mozgalmak és intézmények kérdőjelezték meg a többségi társadalom állításait. Hogyha én itt élnék és magyar lennék, nem várnám, hogy Bukarest autonómiát adjon, hanem egy olyan környezetet próbálnék kiépíteni, ahol az autonómia logikus opcióként merülhetne fel.

Emlékszem a 10-15 évvel ezelőtti Koszovóra, amikor Rugova békés mozgalma lefektette az alapjait a koszovói albán intézményrendszernek: iskolákat, gazdasági intézményeket kezdtek működtetni. Ismétlem, én nem ajánlom az autonómiát, de hogyha az erdélyi magyarok szerint autonómiára van szükség, akkor azt mindenképpen alulról kell megszervezni.

Ugyanakkor értelmetlen úgy küzdeni az autonómiáért, hogy a magyarság megválasztott képviselői nem hajlandóak magyarul beszélni az önkormányzati testületekben. Én akár azt mondanám, hogy tegyenek fogadalmat az önkormányzati választásokon induló jelöltek: megválasztásuk esetén magyarul beszélnek majd a helyi tanácsban. És mindent elkövetnék annak érdekében, hogy aki ezt nem vállalja, azt ne válasszák meg.

Életrajz

Michael Simmons 1965-ben, 19 évesen csatlakozott az afroamerikai polgárjogi mozgalomhoz, főként a szegregáció eltörléséért valamint az afroamerikaiak szavazati jogáért küzdve. Később az afroamerikaiak vietnami háború elleni tiltakozásának a megszervezésében is tevékenykedett. A déli államokban szervezett tiltakozó akciók miatt 10 alkalommal került börtönbe.

A ‘70-es években a munkahelyi diszkrimináció ellen lépett fel, majd csatlakozott a dél-afrikai apartheid-ellenes küzdelemhez. 1983-86 között Philadelphiában dolgozott, a közösségi konfliktusok békés megoldása illetve a bandaháborúk felszámolása érdekében.

Tevékenysége a ‘90-es évek elején főként hidegháborúval volt kapcsolatos, 1995-tól a nukleáris leszereléssel foglalkozott. Jugoszlávia felbomlásakor Boszniában dolgozott többek között olyan közösségi tereket teremtve, ahol muzulmánok, horvátok és szerbek találkozhattak. Menedékhelyet működtetett Magyarországon olyan szerb fiatalok számára, akik lelkiismereti okok miatt megtagadták a katonai szolgálatot. Később Koszovóban egy roma politikai párt létrehozásán dolgozott, albán fiataloknak szóló pszichológiai programokat hozott létre, valamint egy szerb óvoda finanszírozásában segédkezett. Később foglalkozott még közép-európai cigányokkal és a balkáni szexrabszolgasá g terén is végzett kutatásokat.

Forrás: CEMO – Civil Elkötelezettség Mozgalom

Nyomást gyakorolni egy hatalmasságra mindig félelmetes. Interjú Linda Carranza emberjogi aktivistával

EMI — Wed, 07 Dec 2011 12:22:24 +0000

„Az emberek meggyőzték saját magukat arról, hogy semmit nem lehet tenni, azért, mert soha senki nem látta, hogy igenis lehet változást elérni” – így Linda Carranza aktivista.

Mi az alulról szerveződő (grassroots) mozgalmak meghatározása?

– Azt hiszem, példákkal lehet ezt a legjobban leírni. Az alulról szerveződő mozgalmak aktivistái azok, akiket az adott kérdés érint. Ugyanakkor ők határozzák meg, mit kell tenni. Például a nyárádszeredai ortodox templom ügye kiváló példa egy alulról szerveződő mozgalomra: a közösség fellépett egy olyan döntés ellen, mely őket közvetlenül érinti.

A grassroots mozgalmak egyik kulcsa a döntéshozatalban rejlik: nem a politikusok hoznak döntéseket, hanem az érintettek. Ők közlik álláspontjukat a politikussal, akinek aztán ezt képviselnie kell. És hogyha nem vállalja fel, akkor a mozgalom nyomást gyakorol rájuk. Sokkal jobb, ha a nyárádszeredaiak döntik el, mi a jó nekik, mint hogyha valaki Marosvásárhelyről vagy Magyarországról megmondja, mi a megoldás.

Az Egyesült Államokból jövök, ahol az alulról szerveződő mozgalmak teljesen megszokottnak számítanak. Ott nincs abban semmi különös, hogy ha az embereknek valami nem tetszik a városukban vagy a régiójukban, szervezkedni kezdenek. Egy csendes utcában nőttem fel, a párhuzamos utcában azonban nagy volt a forgalom. Az autók sokszor a mi utcánkban rövidítettek, aminek senki nem örült, mivel sok gyermek játszott itt. Így az utcabeliek azért kezdtek el harcolni, hogy valamilyen megoldást találjanak a problémára: például fekvőrendőröket szereljenek fel.

Hogyan lehet elültetni a grassroots aktivizmus magjait egy olyan társadalomban, melyet főként a passzivitás jellemez?

– Ez egy kényes dolog. Azt hiszem, meg lehet tanítani azokat a taktikákat, melyekkel egy hatalommal nem rendelkező civil nyomás alá tud helyezni hatalommal rendelkező embereket. Léteznek kipróbált és bevált módszerek, stratégiák, elméletek – ezt mind át lehet adni.

Ugyanakkor, ha egy idegen egy közösségbe látogat, és ő maga bizonyos problémákat észlel, akkor azokat neki nem feladata megoldani. A közösségre kell hagyni a problémák beazonosítását, mert ők tudják legjobban, melyek a valós gondjaik, csak épp ötletük nincsen arra, hogyan keressenek megoldásokat.

Romániában nincs nagy hagyománya az aktivizmusnak, politikai okok miatt: veszélyes, vagy épp lehetetlen volt szervezkedni évtizedekig, tehát nem kell meglepődni a nagyfokú tehetetlenségen. Ugyanakkor az is világos, hogy az emberek meggyőzték saját magukat arról, hogy semmit nem lehet tenni, azért, mert soha senki nem látta, hogy igenis lehet változást elérni. Ilyenkor jön jól a külső segítség: kipróbáltad ezt? Kipróbáltad azt? Én és Michael Simmons külső szemlélőkként tudunk tanácsokat adni. Persze nem kell szó szerint követni azt, amit mondunk, de talán ezek a tanácsok vezetnek a megoldást jelentő ötletekhez.

A helyiek mindig tudják, mivel lehet nyomást gyakorolni a helyi politikusokra: jól tudják, melyek az érdekeltségeik, hogyan lehet pénzbeli veszteséget okozni nekik, vagy pedig kapcsolataiknak ártani. Ezt egy kívülálló sosem tudhatja, csak a helyiek. Ha ismerjük a gyenge pontjukat, akkor már csak az a kérdés, hogyan lehet rávenni őket, hogy ne a saját, hanem a választóik érdekeit kövessék.

Nyomást gyakorolni egy hatalommal rendelkező személyre mindig félelmetes, azonban a félelem hamar elmúlik – a sikerek egyre inkább felbátorítják az aktivistákat. Hogyha valami egészen kis dolgot kezdeményezel, és rájössz, hogy nem omlott a fejedre az ég, a szomszédok nem dobálnak meg kövekkel, akkor következő alkalommal már magabiztosabban állsz ki egy-egy ügy mellett. Sőt, gyakran rájössz, hogy nagyon sok olyan ember van a városban, akit ugyanaz zavar, ami téged, csak fél bármit is tenni.

És hogyha ezek az emberek azt látják, hogy a kezdeményezőnek semmi baja nem esett, akkor egyre többen fognak fellépni. Ezért tartom fantasztikus kezdeményezésnek a Civil Elkötelezettség Mozgalmat: semmilyen radikális dolgot nem csináltak, nem gyújtottak fel vagy romboltak le semmit, de egy olyan közegben dolgoznak, ahol a legkisebb lépés is radikálisnak számít, mivel korábban egyáltalán semmi nem történt.

A CEMO első kezdeményezéseikor az emberek reakciója az volt, „ti meg vagytok bolondulva”? A következő reakció az lesz, hogy “hallottad, mi történt? A CEMO kellene csináljon valamit”. A következő szint pedig az lesz, hogy “hallottad, mi történt? Én tiltakozni fogok”. Ez egy folyamat.

Forrás: Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO)

Mit adott a magyarság a világnak? Dr. Kiszely István előadása Sepsiszentgyörgyön

EMI — Tue, 06 Dec 2011 11:11:35 +0000

Dr. Czeizel Endre genetikus után most Dr. Kiszely István érkezik Sepsiszentgyörgyre a Publikus jótékonysági előadássorozat vendégeként.

A Mit adott a magyarság a világnak című előadását december 10-én, 16.30 órától láthatják a Tamási Áron Színházban. A professzor az előadásból származó jövedelmet Egyed Péternek ajánlja fel az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) közvetítésével.

Egyed Péter, agydaganattal műtött, jövő nyárig állandó németországi kezelésre és orvosi felügyeletre szoruló 14 éves sepsiszentgyörgyi diák.

Jegyek a városi szervezőirodában kaphatóak, a jegy ára diákoknak 10, felnőtteknek 20 lej.

Szervező: Tipe Tupa Egyesület

Dr. Kiszely István munkássága

1971 óta tanít egyetemeken, külföldi oktatásai mellett 28 éven át tanította A magyarság őstörténete és a A föld népei tárgyakat az ELTE-n, a Külkereskedelmi Főiskolán, majd 1993-tól a Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetében. A témában számos egyetemi tankönyve és tanári segédkönyve jelent meg.

1971-ben nyújtotta be kandidátusi munkáját A langobárd ember címmel a Tudományos Minősítő Bizottságához, melyet azonban elutasítottak. 1977-ben, amikor a Budavári Palota területén megkezdték a vandálok által feldúlt nádori kripta helyreállítását, Kiszelyt antropológus szakértőként bevonták a holttestek (József nádor és családtagjai) azonosításába és patológiai vizsgálataiba, erről képekkel illusztrált beszámolót adott közre.

Az 1990-ben elhíresült Petőfi-ügyben az ellentmondásos helyzet abból fakadt, hogy a Kiszely által Petőfi Sándor csontvázaként azonosított csontvázat más szakértők női csontvázként azonosították. Az elmérgesedett, politikai felhangokkal terhelt viták nagy médianyilvánosság előtt zajlottak. Ezek után Kiszelyt elbocsátották a Régészeti Intézetből. Azonban továbbra is publikált és tanított. Az ügyről maga Kiszely István is többször publikált, legteljesebb átfogó munkája róla a “Meghalt Szibériában” című könyv. A Petőfi-ügy máig nem zárult le és a jelenleg élő Petőfi-rokonok vizsgálata választ adhat a kérdésre.

1990-től 1994-ig a Magyar Televízió Külpolitikai Főszerkesztőségén főmunkatársként dolgozott. 1994-től a budai Várkerület kerület önkormányzati képviselőjének és Budapest I. kerülete alpolgármesterének választották. Mandátuma lejárta után 1998-tól a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban tudományos tanácsadó, a felsőoktatás és a népfőiskolák ügyeivel foglalkozott.

Jelenleg az Agrárszakoktatási Intézetben dolgozik szakmai vezető és tanácsadói állásban, az Agrár Népfőiskolák Koordinációs Irodáját irányítja. 1993 óta a gödöllői Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Tanszékén óraadó tanár.

Díjazták az EMI-t az Önkéntesek Bálján

EMI — Mon, 05 Dec 2011 20:29:01 +0000

Másodszor rendezték meg Sepsiszentgyörgyön az Önkéntesek bálját a Háromszéki Önkéntes Központ, a Kovászna Megyei Sport és Ifjúsági Igazgatóság és a Háromszéki Ifjúsági Tanács szervezésében. Kelemen Éva-Orsolya szervező kiemelte: fontosnak tartják, hogy minden évben megrendezzék az önkéntesek ünnepét, ezzel is az önkéntesség fontosságára hívják fel a figyelmet.

Díjazták a legaktívabb háromszéki önkénteseket, az EMI részéről Salamon Attila érdemelte ki Az Év Önkéntese díjat. A legnagyobb létszámú idei rendezvény kategóriában győztes lett az EMI által szervezett Diákegyüttesek Találkozója, ez a rendezvény közel ezer érdeklődőt számlált.

Kitüntetésben részesült a megye legifjabb önkéntese, Bíró Ágnes Orsolya, aki 6 éves, és a Kézdivásárhelyi Ifjúsági Szervezetben tevékenykedik, valamint a legidősebb is, a 86 éves Stefán Magdolna, aki a sepsiszentgyörgyi Máltai Szeretetszolgálat tagja.

EMI Küldöttgyűlés – Generációváltás Erdély második legismertebb szervezetében

EMI — Wed, 30 Nov 2011 12:21:25 +0000

Idén második alkalommal, november 26-án tartott küldöttgyűlést az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) országos szervezete az EMI-táboroknak is minden évben otthont adó Gyergyószentmiklóson, a Polgármesteri Hivatal tanácstermében.

Tizenhárom tagszervezet mintegy hatvan küldötte vett részt azon a tanácskozáson, melynek fő feladata az elmúlt év kiértékelése tagszervezeti, elnökségi és szakcsoportvezetői beszámolók által, valamint az új képviselet megválasztása.

Soós Sándor, az EMI alapító elnöke, a találkozó elején felvázolta a szervezet jelenlegi helyzetét, majd tudatta a megjelentekkel, hogy a továbbiakban nem kíván tisztséget vállalni az EMI életében, ugyanis meglátása szerint az új generáció megérett arra a feladatra, hogy biztos kézzel irányítsa a több száz tagot tömörítõ szervezetet. Mint kifejtette, az alakulás óta eltelt közel tíz év során sikerült egy olyan életképes ifjúsági csoportosulást létrehozni, mely meghatározó eleme az erdélyi közéletnek, így ennek tudatában nyugodt lelkiismerettel adhatja át a szervezet irányítását, ő maga pedig a civil életben szerzett tapasztalatait politikai téren kamatoztatja tovább.

A megjelent helyi elnökök beszámolóiból kiderült: a Sepsiszentgyörgyön márciusban megtartott utolsó küldöttgyűlés óta számtalan tevékenységet bonyolított le a tizenhárom alapszervezet, melyek közéleti és kulturális témákat is egyaránt érintettek. Alkalom adódott az alakulóban levő helyi szervezetek bemutatására is (Zilah, Szatmátnémeti és Pósalaka), melyek határozott tervekkel vágnak neki a jövő évi munkának.

A döntési joggal rendelkező küldöttek titkos szavazáson választották meg Lovassy Cseh Tamást (eddigi országos alelnököt) a szervezet élére, valamint egy szerkezeti átszervezést követően három alelnök is megválasztásra került, név szerint: Bálint Erzsébet (Sepsiszentgyörgy), Sorbán Attila Örs (Csíkszereda) és Szűcs Péter (Nyárádszereda). A titkári funkció betöltésére Szakács Júliát kérte fel az EMI Küldöttgyűlése, aki elvállalta a megbízást, így a következő egy évben az így kialakult öt fős elnökség vezeti Erdély második legismertebb ifjúsági szervezetét.

Az új elnökség fő feladatául tűzte ki a szervezet megerősítését és tagjainak további képzését, hogy a közeljövőben szakmailag felkészült vezetőket tudjon az erdélyi közélet számára felmutatni. Továbbá prioritásként kezelik a márciusra esedékes tíz éves szervezeti évfordulót is, amelyre külön rendezvénnyel készülnek majd.

A jelenlevők egyöntetűen választották meg Soós Sándort az Erdélyi Magyar Ifjak tiszteletbeli elnökének és felkérték a VIII. EMI-tábor főszervezésére, melynek elõkészítéséhez már a hétvégén hozzá is látott az EMI csapata.

Az EMI elnöksége,
2011. november 29., Kolozsvár

Tisztújítás a Kézdivásárhelyi EMI-ben

EMI — Sat, 08 Oct 2011 18:35:08 +0000

2011 október 7-én tisztújítás történt az EMI kézdivásárhelyi szervezetében. A szervezet tevékenységét Nemes Előd háromszéki EMI elnök mutatta be a jelen levő új tagoknak, a sikeres kézdi EMI rendezvények közül megemlítve az Adj király katonát! vetélkedőt, könyvadományok szétosztását az iskoláknak, diákcsoportok szervezését az EMI Táborba, az Ismerős Arcok zenekar Wass Albert és 1956 című műsorait, melyeket Kézdivásárhelyen is telt ház fogadott 2008-ban és 2009-ben, de a 2%-os adófelajánlások gyűjtésénél is élen járt a Kézdivásárhelyi EMI.

A bemutatót követően döntés született heti rendszerességű megbeszélések tartásáról, melyekre hétfőnként 18 órától kerül sor. A Kézdivásárhelyi EMI vezetősége az elkövetkezendő időszakban a következő lesz:

Elnök: Incze-Borbándi Johanna-Mária

Alelnök: Ugron Nóri

Eddigi kézdivásárhelyi EMI elnökök:

Szabó Timea 2006-2008

Kis Mercédesz Zsuzsa 2008-2011

Incze-Borbándi Johanna-Mária 2011-