“Váltsd meg Uram, váltsd meg a hontalanságát
Szétdúlt magyarságát”
Péterffy Gyöngyi (Újévi könyörgés)

Sorstalanság – Kertész Imre – valljuk be őszintén, egy olyan cím és egy olyan név, melyről egy erdélyi átlagember eddig nem, vagy igen keveset hallott. Aztán berobbant a köztudatba, hogy e könyv írója az irodalmi Nobel-díj kitüntetettje lett. Büszkék vagyunk rá, mert magyar származását nem tagadta meg az üldöztetés idején sem és mint egykor nagy elődjei, újra tudatosította a világban a magyar irodalom nemzetközi színvonalát.

Nem ez a gond, hanem az, hogy az erdélyi magyar sorstalanság kiváló írója, Wass Albert nemhogy nem kapta meg e rangos elismerést, de mindmáig, többszöri kérés ellenére, a magyar állampolgárságát sem adták vissza. A Kard és kasza, Mire a fák megnőnek, Adjátok vissza a hegyeimet és még számtalan erdélyi témájú könyv szerzője úgy halt meg, hogy sohasem láthatta viszont szeretett hazáját, Erdélyt. Ráadásul egyik legnagyobb nemzeti elkötelezettségű írónkra rásütik a háborús bűnös bélyeget és jogilag egy sorba taszítják a tömeggyilkosokkal, az emberi szenvedés, a gyász, a legváltozatosabb megaláztatások bajnokaival.

„ Nincs oly erő, mely útjába állhatna hótiszta szavaknak és ne engedné, hogy kezet nyújtson, ha kell magyar a magyarnak”- vallotta Wass Albert következetesen élete során.

Aki a leghivatottabb védőügyvédje kéne legyen, a magyar kormány, pont ezt a hitvallást akarja minden eszközzel elfeledtetni. Sajnos, a nemzetet összefűző szálakat szétszaggató, a szellemi és lelki szolidaritást sárba tipró, a kárpátmedencei magyarságot sorstalanságra ítélő jelenlegi politikum nem fog kiállni Erdély halálában is üldözött írója mellett.

Második Trianonuk, a decemberi fekete vasárnap végleg meggyőzött, hogy a hatalom megszerzése és megtartása a legsötétebb embertelenségre is képes elragadtani annak haszonélvezőit.

Szabó Dezső aggodó kijelentése „Minden magyar felelős minden magyarért” ma nagyon időszerűvé vált az összmagyarság számára és különösen érvényes az újabb, és most már sorshatározó választásokra készülő erdélyi magyarok és kijelölt politikusaink számára is. Súlyos, helyrehozhatatlan bűn lenne, ha most a hatalmi harcok, egyéni illetve pártérdekek miatt eljátszanánk történelmi lehetőségeinket: Erdély kulturális és gazdasági feltámadását, valamint a sorstalan magyar nemzet lelki egyesülését.

Az Erdélyi Magyar Ifjak szervezésében októberben megtartott Wass Albert megemlékezések során bizonyítást nyert, hogy a civil társadalom, a nemzeti értékek iránt elkötelezett ifjúsági szervezetek és annak proeminens képviselői egyértelműen állást foglalnak a kifosztott, megtagadott Kárpát-medencei magyarság mellett. Olyan erőt képviselnek, amire nagyon találó az író egyik verssora: ” A víz szalad, a kő marad.” és főleg amire nagyon oda kéne figyeljenek a hatalmi harcra készülődő politikai osztály képviselői.

A Czegei Alapítvány vezetője, Bartha József holtmarosi református lelkész által tolmácsolt Wass Albert sorokat nekünk, erdélyi magyaroknak, mint hitvallást érdemes volna megjegyeznünk:

„Szeressétek egymást magyarok. Szűnjenek meg az ellentétek. Legyen végre közös a célkitűzés, hogy becsületes, a közösség érdekeit képviselő vezetőket válasszunk. A jót hozzuk ki egymásból és ne a rosszat. Ne féljetek magyarok.” Mi, a ”jövőlesők”, bízunk benne, hogy az író álma, a nagy négyes: igazság-szépség-jóság-szeretet, aminek életét szentelte, rövidesen megvalósul és végre elnyeri méltó helyét a nemzet nagyjainak pantheonjában.

A marosvécsi Wass Albert sír a megmaradás szimbóluma marad, még akkor is, ha most már örökös lakóját a törvény erejével üldözik, akkor is, amikor az idegen erőkkel együttműködő, magyarul beszélő magyargyűlölők, a nemzet, az erdélyi magyarság szétverésén munkálkodnak, amikor megtagadják a múltat, amikor idegen lelkiség kap dicshimnuszt, amikor a magyarság hiteles képviselőinek nem jár szobor, mert sokat próbált nemzedékünkben töretlenül megmaradt az ősi hitvallás:

Magyarnak lenni nem faji kérdés, hanem erkölcsi magatartás.

Zsigmond Sándor
Sepsikőröspatak