Más, mint a suli, ez civilsuli

Sepsiszentgyörgyön rendhagyó módon már pénteken délután elkezdődött a konferencia 2010. február 19-én. A Magyar Ifjúsági Tanács és a helyi szervező, az Erdélyi Magyar Ifjak hívására közel harminc résztvevő gyűlt össze az Amőba Eurocenter oktatási központ székhelyén; a létszám a szombati nap folyamán csak gyarapodott.

Dr. Papp Kincses Emese előadásával nyitottunk, aki a székelyföldi kulturális globalizáció és a nyelvi regresszióról tartott értekezésében kifejtette, hogy az egyetemesülés, egymás utánzása mennyire a magyar nyelv kárára válik, a magyarság nyelvi és szóhasználatát károsítja. Elsősorban a román szavakat kellene kiiktatnunk a szókincsből, mindenre van magyar kifejezés, használjuk azokat. A tanárnő elutasítja a nyelvi igénytelenséget, a kevertnyelvűség nem egyenlő a kétnyelvűséggel, – véli.

Az est hátralevő részében Kolumbán Gábor Székelyföld jövőképét, vagy ahogy fogalmazott, jövő-kép-telenségét vázolta fel; kezdte mindezt a Székely Himnusz elemzésével, amely szerint nem tudni, hogy hol van a jövő, ám van egy végzet; a székelyek sorsa, hogy mind elhulljanak. Véleménye szerint nem kell keresni a jövőt a múltban, az nem is a jövőből jön, mert csak JELEN van, ez a jövő múltja. Jövő nincs, azt mi teremtjük. A jövő-kép, az óhajtott állapot minden pillanatban változtatható kell, hogy legyen.

Másnap, szombaton is érdekes előadások, beszélgetések sorozata kínálkozott. Elsőként Szigeti Enikőt hallgathattuk meg, aki jogérvényesítési lehetőségeinkről beszélt, állandó rákérdezéssel interaktívvá téve az előadást. A CEMO (Civil Elkötelezettség Mozgalom) rövid bemutatása után megértette velünk, hogy mennyire fontos, hogy mi akarjuk érvényesíteni jogainkat, éljünk velük, hisz adottak. A hatalom és a kisebbség viszonya olyan, mint egy rossz kapcsolat, – véli; a kisebbségi problémát pedig nem oldhatja meg más, csak a kisebbség maga. Az eszközök akkor fognak láthatóvá válni, ha eldöntjük, hogy akarunk tenni valamit.

Az ebédszünet előtt még egy beszélgetés volt betervezve, Sántha Attilát a székely(földi) irodalomról kérdezte ifj. Potozky László. Már a beszélgetés elején rájöhettünk, hogy noha a jelenlévők többsége székelyföldi, mégsem értünk minden szót a fiatal író által írt, és felolvasott első székely versből. A székely irodalom része a magyarnak, de mégis kicsivel több; a székely irodalom nem szereti a megállapodást, viszont örökös változásra épül, mert a székely pontosan a sztereotíp választ kerüli el, állandó rátromfolásra törekszik.

A délutáni első előadás a mélyből jövő fenyegetésekre hívta fel a figyelmet, a vulkánkitörésekre és a földrengésekre. Ezek valóban veszélyforrások, viszont tudnunk kell, hogy nem a földrengés öl, hanem a helytelen építkezés; ugyanis a vulkánoktól megfelelő távolságra, illetve földrengésbiztosan kell építkezni, a kitettséget kell csökkenteni, hangsúlyozta dr. Szakács Sándor geológus.

Jó és rossz reklámokról szólt Kádár Magor előadása, aki a hallgatóság teljes bevonásával elemezte a különféle reklámokat példákkal is igazolva egy-egy jó reklámot. A rossz reklámok tolakodóak, manipulálnak, hazudnak, idegesítőek, a megfeleltetés érvényesül általuk, míg a jónak tartott reklámok újak, felidézhetőek, elgondolkodttatnak, lekötnek, rejtvényszerűek és megoldásra késztetnek – derült ki a hozzászólásokból. A legsikeresebb a vírusreklám, nem az, amit a tévében látunk.

A nap és a szentgyörgyi civilsuli utolsó programpontja egy újabb beszélgetés volt, válaszkeresés arra a kérdésre, hogy Lesz-e egy a tábor, egy a zászló. Bereczki Kinga szerint a szászok példája figyelmeztető óvatosságra int, ha így megy tovább, 100 év múlva nem lesz erdélyi magyar, szemléletváltásra van szükség. Tulit Attila véleménye, hogy ha egyáltalán egy a harc, akkor lesz egy a tábor, ha mindenki teszi a saját dolgát, úgy a civil, úgy a politikus; kialakulhat egy tábor, de több zászlóval. Kovács István úgy véli nem szabad kicsinyhitűen fordulni a jobboldal felé. Gergely Balázs a 2007-es EP kampány és választások alatti összefogást említette jó példaként. Farkas Réka összegezte az elhangzottakat és saját véleményét is hozzátéve azzal zárta a beszélgetést, hogy közösen kell keresni a megoldásokat, a szembenállás, széthúzás nem vezet jóra.

Noha kissé hosszúra nyúlt a kilencedik konferencia, kimerítőek voltak az előadások, a résztvevők visszajelzéseiből is kiderül, hogy hasznos jelen lenni, hétvégén is sulizni, de nem szokványosan, másképp.

Péter Emőke Katalin