Az Erdélyi Magyar Ifjak, a Turulmadár Egyesület, a Dávid Ferenc Unitárius Egylet és a Kovászna Megyei Diákönkormányzat önkéntesei július 20-án Bölönben segédkeztek az árvízkárok eltakarításánál. A fiatalokat megdöbbentette a látvány, ami őket fogadta, több tonna iszappal kellett megbírkózzanak, de a tizenéves fiatalok szó szerint „állták a sarat”. A községet idén második alkalommal elsodró áradat óriási károkat okozott, derékmagasságból kellett a szekrényekből kitakarítani az iszapot – mesélte Szabó Adél-Júlia lelkész.

Az árvízkárok orvoslása érdekében fellépő Gondviselés Segélyszervezet részéről Szabó László elnök köszönetét és elismerését fejeztek ki a fiatalok lelkes hozzáállásáért, a Bölönben kifejtett önkéntes munkájukért. „Adja a jó Isten, hogy se szülővárosotokban, se egyebütt ne szoruljatok soha ilyenfajta segítségre!” – írta levelében Szabó László.

A magyarországi és erdélyi árvízkárosultak segélyezése céljából az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Ifjúsági Tanács, az Erdélyi Magyar Ifjak és a Gondviselés Segélyszervezet a Nemzeti Összetartozás Napján szervezetközi együttműködést hozott létre.

12►

A bölönben segédkező önkéntes fiatalok:

1. Csorba Artúr
2. Kozma Kinga
3. Bogyor Tas-Ottó
4. Székely Timea
5. Bodó Kinga
6. Ghinea Lóránd
7. Szentpály Hunor
8. Dull Noémi Kinga
9. Ráduly Mária-Magdolna
10. Salamon Attila
11. Sipos Előd
12. Dávid László
13. Pál Magor
14. Mihály István
15. Kis Botond Imre
16. Juga Árpád
17. Sándor Lilla
18. Benkő Katalin
19. Váncsa Attila
20. Szabó Adél-Júlia
21. Furus Levente
22. Bakó Pál Szilamér
23. Sikó Szende
24. Kósa Ágota

Sziasztok!

Lelkesen indultunk el a zuhogó esőben tegnap, hogy segítsünk azoknak akiknek nagy szükségük volt rá. Megérkezve Bölönbe egy olyan házba csöppentünk, ahol egyet léptünk és süllyedtünk. Beléptem a szobába és mindenütt sár és iszap. Egy bácsi lakott ott aki betegen feküdt az egyik szobában, ágyára sár tapadba, fura kellemetlen iszapszagban. Felesége éppen a régóta gyűjtögetett, unokái számára nagy becsben tartott lepedőket, párnahuzatokat, terítőket próbálta menteni. Csöpögött belőlük az a fránya valami.

Kérte, hogy próbáljuk kimosni a patakban őket, mert érzelmi szálak kötik ezekhez a dolgokhoz, nem akarja eldobni őket. Beleállva a patakba két órán keresztül mostuk. Eközben a fiúk rabával és ásóval hordták ki az udvarról a sok sárt. A többi lány meg nekiállt törölgetni a földet a szobákban…Picivel később úgy döntöttünk, hogy átmegyünk egy másik házba is segítkezni. Belépve egy kis utánfutót pillantottunk meg, ahol ruhák sárfürdőztek kedvükre. A néni mesélte, hogy a hűtőjüket is földuvasztotta a nagy víz. Szekrényeikben nem ruháik voltak, hanem kellemetlen állagú massza. Nekiálltunk újra a nagymosásnak a hideg kútvízben tapicskolva mentettük a menthetőt. Kis szünet után újra tovább mentünk egy öreg nénihez, akinek konyhaszekrénye, aragáza állott a sárban.

Pincéjében állott a víz, persze ez nem fura hiszen minden pincében áll a víz sajnos.

Egy bácsi italosan kiabál nekünk valamit a patak egyik feléből. Ennyim maradt csak – és rámutat egy zacskóra, amiben egy darab kenyér van. A faluban segélyt osztottak. Mindenki kapott egy kenyeret, kevés élelmet és vizet, mivel ihatatlanná váltak a kutak. Az emberek a csűrben alszanak, vizes paplannal takaróznak. Egy olyan ember aki nem éli át ezt föl sem tudja fogni, hogy mennyire szerencsétlenné és kiszolgáltatottá váltak ezek az emberek.

Néha panaszkodok, hogy ez se jó ígyse jó. Veszekedek és hálátlankodok, elégedetlenkedek sorsommal. Ezek az emberek nem szidkozódtak, nem hálátlankodnak.

Csak annyit mondtak, hogy imádkozzunk és kérjük Istent, hogy segítsen rajtuk. Milyen gyönyörű dolog is ez…a legnagyobb nyomorukban se feledkeznek meg Istenről. Aki a mostani sorokat olvassa az nem sajnált az idejéből kis időt, hogy átélje azt amit nagyon sok embertársunk átélt. Persze én csak nagyvonalakban tudtam leírni, kérlek gondolkodjatok el rajta. Most itt írok nektek összedagadt mandulával, de büszkén. Segítettünk, ha nem is sokat de összefogott ez a csapat és ott voltunk beleadva mindent. Nem nyafogva, nem sírva, hogy elég meguntam. Tanulságként csak annyit, hogy a hit és az összefogás a legfontosabb!

Benkő Kata, Sepsiszentgyörgy