Egy kedves hétvége emlékei

Március 7-8-9-én végre hosszú várakozás után sor került az első TT-re (Tagtoborzó Tábor). Az esemény egy egyszerű és titokzatos fedőnevet kapott: „A Tábor”. Annak ellenére, hogy előszőr csak kevesen érdeklődtek az indulás napjára összegyűlt egy lelkes, fiatal csapat, akik már alig várták, hogy felülhessenek az autóbuszra és elkezdhessék utukat az „ismeretlenbe”. Egyesek szomorúan indultak el, mert kicsit féltek, hiszen még nem vettek részt az EMI tevékenységeiben és nem ismerhették a szervezőket, de mint utólag kiderült, az első pár órai szorongás hamar elmúlt, hiszen teljesen feloldotta az első ismerkedő játék, de nem is facsarom tovább a szót hanem következzen az egyik résztvevő beszámolója, tehát „A Tábor” résztvevői szemmel:

Erről a táborról egy barátomtól értesültem, nagyon jónak ígérkezett a mondanivalójából kiindulva. Fel is iratkoztam, hisz a társaság is jónak tűnt. Péntek délután meg is érkeztünk, a szervezők közül néhányan már ott voltak.

A csomagokat lepakoltuk, megnéztük az alvóhelyeket. Matracokon aludtunk, nagyon szép helyet kaptam, mivelhogy szinte az alvóhelyem fölött volt az ablak. Éjszakánként csak bámultam a csillagokat, alig aludtam valamit.

Első nap pingpangoztunk, vagyis egyes emberek játszottak. Sokan sétáltak, a szorgosabbik fele sürgött-forgott a konyhán. Lassacskán egy helyre gyűltünk, majd érdekes, csapatot összerázó játékokat játszodtunk. Ismerkedő játékkal is foglalkoztunk, körbeültünk és egy gyufásskatulyát dobáltunk, meggyújtottunk egy gyufaszálat és míg leégett be kellett mutatkozzunk, kedves kis játék volt. Lassacskán eljött a vacsoraidő is, előkészítettük az asztalokat, padokat, megterítettünk. Sorbaálltunk kezet mosni, majd helyet foglaltunk. Volt egy asztali áldás, aztán nekifogtunk a vacsora elfogyasztásának. Miután pocakunkat megtömtük szépen elpakoltunk, majd körbeültünk, várakozva a gitárestre. Pár ügyes fiú gitározott, énekeltek persze oda már mi is besegítettünk. Nagyon tetszett. A gitárest soká elnyúlt, nem maradtam végig lent, mivel álmos voltam. Felmentünk s lefeküdtünk. Csak valahogy ahogy megláttam a csillagokat kiment az álom a szememből; szinte egész este csak bámultunk felfele és beszélgettünk halkan. Gyönyörű volt, ahogy a csillagok ragyogtak odafent, aztán lassan felhőburkot vontak magukra, s esőcseppek kezdték az ablakot kopogtatni majd elcsendesült minden. Nemsokára a búskomor felhők mögött ismét megjelentek azok a kis fényes pontocskák, a csillagok. Így telt az első éjszakám. Lassacskán eljött a reggel. Az ablakon megmeradt esőcseppekben megtörtek a nap első sugarai. Csodás volt. Kinyújtóztuk magunkat, felkeltünk. Hideg vízben megmosdottunk, majd mentünk reggelizni. Reggeli után, mivel szolgálatos voltam mentem mosogatni. Azért elég vicces volt. Míg mi szorgoskodtunk a többiek játszodtak. Aztán következett az EMI kerekasztal, ahol a szervezetről tudtunk meg érdekességeket. Aznap ami még érdekesebb volt, az a rendezvényszervezés, csapatokra osztottak. Aztán elvették a villanyt, de sebaj, megoldottuk hisz tábortűzet raktunk, gitároztak, énekeltünk, teázgattunk; majd fényhiányban gyertyafényes vacsorán vettünk részt. Leírhatatlan volt az az este. Nemsokára visszakapcsolták az áramot, így hát buli volt odalent. Soká tartott, azt hiszem volt, aki reggelig ott maradt. Másnap reggeliztünk, kiértékelést tartottunk, amiből sokat tanultam. Összepakoltunk és rendet raktunk, majd elbúcsúztunk. Leírhatatlanul jól telt, csodálatos emlékeim vannak a táborról és az EMI-ről is. Hálás vagyok hogy ott lehettem.

Kitti

Nos, ha már megismerhettük az egyik résztvevő élményeit, leírom azt is, hogyan telt számomra ez a jó kis toborzó, tehát „A Tábor” szervezői szemmel:

Amikor megláttam a Turulmadár Ifjúsági Iroda előtt gyülekező csoportot egészen elképedtem, mert nem gondoltam volna, hogy végülis ennyi fiatal fog részt venni kis rendezvényünkön. Miután sikerült mindenkit begyömöszölnünk a kis fehér buszunkba, kiváncsian vártam, hogy én is kimehessek a táborhelyre, hiszen már megakartam tudni kik is ezek az ismeretlen fiatalok, akik voltak annyira bátrak, hogy mertek jelentkezni.

Megérkezésünkkor boldogan tapasztaltam, hogy a kis csoport már javában szórakozott és ki játékokkal, ki meg beszélgetéssel töltötte az időt. És ekkor ért az első szomorú meglepetés, a hangfalak próbálgatása közben a rakoncátlan erősítő füstjelekkel kezdte tudtunkra adni, hogy nem hajlandó résztvenni a számára kiadott munkában. És mintha ez nem lett volna elég, rám várt a feladat, hogy megtartsam a tábor megnyitóját. Végülis sikerült megbirkóznom a feladattal, még ha nem is sikerült valami szívet melengetőre a beszédem. Szerencsére közvetlen ezután megkezdődtek az ismerkedő játékok, melyek remekül sültek el (égtek le), az első játék az volt, hogy be kellett mutatkozni amíg egy gyufa leég. Ez mindenkinek nagyon tetszett mert így valamennyire megismerhette a másikat. Majd jött a finom vacsora és utána egy jó kis gitárest., ami számomra egészen 2 óráig eltartott.

Másnap reggel a kakas korán szólt, a konyhásoknak már 7-kor ébresztőt fújtak. Jó volt látni az iparkodó kis szakácsokat. A reggeli után egy kis késéssel ugyan, de sor került az EMI kerekasztalra, ahol a kópék megismerheték az EMI-t. A szellemi táplálék után jöhetett a fizikai sport, sor került a II. Bennedek mezei focibajnokágra ahol a beszzervezendők és a már beszervezettek csapata csapott össze. Végül egy igen nehéz meccsen ahol még a talaj sem kedvezett az öregfiúknak, sikerült megvédeniük címüket, amit még a múlt évi Székelyföldi EMI találkozókor nyertek el. Nem is kell ezek után ecsetelnem milyen könyen csúszott le az eledel az üres gyomrokba. Az ebéd jó hangulatban telt, mindenki viccelődött, mesélgetett jobbnál jobb történeteket. A következő programpont a rendezvényszervezés volt, itt az emberkéket 4 csoportba osztottuk be és mindegyik csoport ki kellett, hogy dolgozzon egy rendezvényt. Sajnos ezt a programot némileg megzavarta az áramszünet, mégse ülhetünk sötétben és ezért úgy döntöttünk, hogy fát gyűjtünk és estére gyújtúnk egy nagy tábortüzet. Így minden emberke elindult fát gyűjteni, úgy szorgoskodtak akár egy kisebb hangyakolónia veszély esetén. A tábortűz felmelegítette a hangulatot, a fiatalok vidáman nótáztak miközben a vacsorára vártak. A vacsorát gyertyafényben kezdtük, de a végére visszakapcsolták a rakoncátlan villanyt és kezdődhetett az esti buli, ami egészen éjjel 4-ig tartott. Sőt egyeseknek annyira jól telt, hogy úgy döntöttek egész éjszaka nem hajtják párnára a fejüket.

A vasárnapi reggeli is jó hangulatban telt az egyetlen gond az volt, hogy érződött kissé a két nap fáradtsága. Majd végül eljött a program utolsó pontja, a tábor kiértékelése, ahol mindenki elmondhatta ami nyomta a lelkét. A záróbeszéd már jobban sikerült. Majd szomorúan nézhettük ahogy a kis EMIsek autóbusza lassacskán elhagyja a tábort. Összefoglalva, véleményem szerint egy sikeres rendezvény volt amit érdemes a jövő évben is megrendezni.

KáHáPé

Remélem ez a két rövid beszámoló alapján mindenki betekintést nyert „A Táborba”, sikerült feleleveníteni a hétvége élményeit azok számára akik résztvettek és remélhetöleg kedvet kaptak azok akik nem jöttek el. Remélhetőleg találkozunk minden új emberkével a csütörtöki gyűlésen, este 8 órakor az Unitárius Templom Udvarán lévő Turulmadár Ifjúsági Irodában. Ezuton is köszönjük támogatóinknak az anyagi segítséget (Aranykemence, Bem-Balogh, Kovászna Gyöngye, Tib-Giz), a morális támaszt (Turulmadár Ifjúsági Egyesület) és a pályázati támogatást (Ifjúsági Igazgatóság).

KáHáPé

(Kis Hunor Pál)

Programfelelős

12►