EMI Háromszék - Erdélyi Magyar Ifjak

Nyelvhasználat 1840-ben: nem hajlandó németül levelezni Háromszék önkormányzata

EMI — Mon, 06 Sep 2010 10:39:10 +0000

Háromszéken az 1840-es éveket a nemzeti öntudatra ébredés évtizedének is nevezhetjük. A magyar nyelv használatát a társadalmi, politikai élet minden területére törekednek kiterjeszteni. E logika mentén haladva a sepsiszentgyörgyiek, de Háromszék igazgatása sem hajlandó tovább a brassói tanáccsal németül levelezni.

A katonaság konzervativizmusával és birodalmi elfogultsággal ragaszkodik hivatalos szinten a német nyelv kizárólagos használatához, ennek a szemléletnek a megváltoztatásáért szállnak harcba a háromszéki hatóságok. 1830-ban Bora Elek alkirálybíró utasítja vissza a II. Székely gyalogezred németül szóló levelét a kétnyelvűség szükségességére hivatkozva. 1833-ban a Gubernium arra utasítja a civil hatóságot, hogy ameddig az országgyűlés törvényt nem módosít, a főhadvezérségnek és az ezredeknek a székekkel folytatott levelezését német nyelven is fogadják el. Válaszlevelében a főkirálybíró arról értekezik, hogy amikor a két ezrednek német ajkú parancsnoka volt, a levelezés a szék és az ezredek között magyarul is folytatódhatott, most magyar parancsnoka van a huszárezrednek, és németül kezdtek levelezni. Ezt a próbálkozást a polgári hatóság visszautasítja, annál is inkább, mivel a tisztviselők közül nagyon kevesen ismerik a német nyelvet, de ha a katonaság mégis megtagadná a magyarul történő érintkezés lehetőségét, akkor inkább használnák erre a célra a latin nyelvet. Az 1840-es országgyűlésen arról is vitáznak, hogy a főhadvezérség a főkormányszékkel és természetesen a székek területén lévő mindenféle elöljárósággal magyarul levelezzenek, és az erdélyi ezredeknél a vezényszavakat magyarul is használják.

A szomszédos törvényhatóságokkal folytatott levelezések kérdésében is a magyar nyelv általánosításáért hadakoznak. 1843-ban a brassói tanács Háromszék tiszti hivatalának német nyelven írott levele indulatokat váltott ki a címzettek részéről, mint válaszukban írják az 1791-es törvénycikk a német nyelvet nem sorolta az igazgatási nyelvek közé, ezért vagy magyarul, vagy latinul írott levelezést fogadnak el.

A háromszékiek úgy gondolják, hogy – elvi kérdésről lévén szó – szükséges a főhatóság döntőbíráskodása. 1843 nyarán a főkormányszék közbenjárását kérik a brassóiak rendreutasítása tekintetében, hogy a német nyelvű levelezést azonnal cseréljék fel magyar nyelvűvel. A Gubernium 1843. szeptember 13-án kelt válaszában arról tájékoztatja a panasztevőket, hogy a brassóiak a székely és magyar törvényhatóságokkal folytatott levelezésekben az eddig fennállott gyakorlatot ezután is tartsák tiszteletben, ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az 1791-es törvénycikk a szász nemzettel való kapcsolattartásban alkalmazott nyelvet nem említi, nem lehet ezért a szászokat magyarul való levelezésre kényszeríteni, tőlük a latin nyelven írt leveleket kötelesek elfogadni. Miután a szászok a királynál panaszkodtak a magyar nyelv használata ellen, gróf Teleki József kormányzó 1844. július 15-én arra utasítja Háromszék elöljáróit, hogy vizsgálják meg a szász törvényhatóságokkal 1791-1840 között folytatott levelezésekben a használt nyelvet, és aszerint vagy a latint vagy a németet fogadják el. A birodalmi hivatalos nyelv ellenében a kormányzó tehát képtelen a magyar nyelvet az azt megillető rangra emelni. Ennek az elbizonytalanodásnak a tudatában a brassóiak továbbra is németül írják Háromszéknek címzett leveleiket, ezért 1846-ban Háromszék ismételten főkormányszéki eligazítást kért. A Gubernium az addig is hangoztatott véleményét erősítette meg, miszerint németül a brassóiak a háromszékiekkel ne levelezzenek, hanem mindaddig, míg legfelsőbb határozat születik, a korábbi gyakorlatot tartsák tiszteletben, tehát a latint tekintsék az érintkezés nyelvének.

A tapasztalatok miatt az 1846. augusztus 10-11-én tartott háromszéki közgyűlésen fontos teret szentelnek a kérdésnek, amelyet országgyűlési követeik különös figyelmébe is bíznak: „Semmi sem hasznosabb, mint egy nemzetnek léte biztosítékáért, nyelvéért harcolni. Igyekezzenek minden módot felhasználni arra, hogy a magyar nyelv diplomatikai állását, melyből törvény által soha ki sem szoríttatott, mentől előbb visszakapja, és ezáltal nemzeti létünket szilárd alapokra gyökereztetni törekedjenek.”

Cserei Zoltán, Önkormányzatiság és katonai hatalom Háromszéken a 18.-19. században (2009)

A Magyar Dal Napjára készülnek a háromszéki fiatalok

EMI — Thu, 02 Sep 2010 12:51:26 +0000

2010 szeptember 12-én lesz a Magyar Dal Napja. Az eseménynek nemcsak az a célja, hogy méltó módon ünnepelje zenéink nagyszerűségét és sokszínűségét, hanem az is, hogy felhívja a figyelmet a magyar muzsika szeretetére és a közös hangok megtartására, ápolására, a zenei hagyomány és progresszió lehetőségeire.

Ebből az alkalomból hirdetjük meg A LEGJOBB MAGYAR DAL című akciónkat, segíts megtalálni nekünk a legnépszerűbb és legjobb magyar dalokat! Az általatok beküldött dalokból összeállítunk egy toplistát. Szeptember 12-én és 13-án a Sepsi Rádió ezeket a dalokat játssza majd, hiszen ezek a háromszéki fiatalok kedvenc dalai.

A dalok bármilyen műfajt képviselhetnek.

Küldd el kedvenc magyar dalod mp3 formátumban az emihirek@yahoo.com címre.

Határidő: szeptember 11.

Köszönjük, hogy hozzájárulásoddal erősíted a mozgalmat.

Alább megtekintheted háromszéki közéleti személyiségek kedvenceit is. A lista folyamatosan bővül!

A Magyar Dal Napja háromszéki partnerei:

KÖZÉLETI SZEMÉLYISÉGEK

KEDVENC DALAI:

Incze Zsolt református lelkész: Ákos – Ilyenek voltunk

Pálfi Szilamér – Pluszportál főszerkesztője:

Ákos – Minden most kezdődik el

Nemes Emil református lelkész: Kaszás Attila – Fényév távolság

(A Padlás című musicalből)

Benedek Márta – Bodvaj Egyesület elnöke:

Csík zenekar – Most múlik pontosan

Farcádi Botond – Háromszék napilap főszerkesztő-helyettese:

Zorán – Apám hitte

Demeter László – Erdővidék Múzeumának igazgatója, a Kun Kocsárd Egyesület elnöke:

Deák Bill – A zöld, a bíbor és a fekete

Péter Csanád – Guillotine zenekar, Marosvásárhely

(Diákegyüttesek Találkozójának győztese):

EDDA – Magányos tömeg

Incze Réka – Csillagőrzők Egyesület elnöke
Rúzsa Magdolna és HOBO – Bolondok hajója

Demeter Ferenc – Fiatalok Mikóújfaluért Egyesület elnöke, HÁRIT alelnök

Ákos – Keresem az utam

Nemes Előd – Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki elnöke

EDDA – Lelkünkből

Furus Levente – Turulmadár Ifjúsági Egyesület elnöke

Ismerős Arcok – Nélküled

V. Háromszéki Ifjúsági Fotó- és Rövidfilm verseny

EMI — Wed, 01 Sep 2010 08:18:29 +0000

Az idén már ötödik alkalommal megrendezésre kerülő fotóversenyünk új színekben jelentkezik, mint Háromszéki Ifjúsági Fotó- és Rövidfilm verseny. Ezúttal két kategóriában is nevezhet minden 36. életévét be nem töltött fiatal: fotó és/vagy kisfilm beküldésével.

Mindannyian csak parányi részei vagyunk a világ Egészének, de különböző látásmóddal, tapasztalatokkal és környezettel rendelkezünk. Mindaz, amit megörökíthetünk, csupán egy halvány részlet lehet. A választott téma éppen ezért mindkét kategóriában: Töredékek.

Örökítsétek meg a pillanatot, pillanatok sorozatát, mindazt, amit láttok, tapasztaltok, és ami körülvesz titeket. A téma mondhatni kötetlen, de mégis elvárt az eredetiség és egy egyéni szemszög megtalálása.

A fotózás kategóriában három különálló képpel és egy fotósorozattal (három fotó összevágva) nevezhet mindenki, így mind a négy kötelező a versenyben való részvételhez. A rövidfilm kategóriában egy 2-5 perc hosszúságú videót várunk, elfogadott a hagyományos technikával készült rövidfilmen kívül az animáció és a stop-motion videó is.

A pályamunkákat és a jelentkezési lapot szeptember 15. éjfélig kell elküldeni a fotoverseny@yahoo.com címre, csatolva vagy internetes fájlmegosztón keresztül, esetleg CD/DVD-n eljuttatni a szervezőknek a következő címre: Sepsiszentgyörgy, Nicolae Iorga utca, 10-es tömbház, C lépcsőház, 12-es lakrész, postakód: 520089. A versenyzők sikeres jelentkezés esetén visszajelzést kapnak.

A legjobb munkákat egy kiállítás keretében lehet majd megtekinteni, a legjobb helyezéseket elért pályázók pedig pénzjutalomban és különdíjakban részesülnek:

Fotó: I. hely 200 RON, II. hely 150 RON, III. hely 100 RON

Film: I. hely 200 RON

A fotószabályzat itt letölthető: Szabalyzat – Foto

A rövidfilm-szabályzat itt letölthető: Szabalyzat – Film

A jelentkezési lap itt letölthető: Jelentkezesi lap 2010

A 2009-es Fotóverseny nyertes képei és képsorozatai:

12 3 4 ►

A 2009-es Fotóverseny díjazása:

12 3 4 5 ►

Angolok, távozzatok Indiából!-Mahatma Gandhi emberjogi aktivista tevékenysége

EMI — Thu, 26 Aug 2010 08:04:15 +0000

“Minden ország kultúrája lengje körül a házamat. De egyik se szakítson el szülőföldem talajától.”
Mahatma Gandhi

Mohandász Karamcsand Gandhi, híveitől kapott tiszteletnevén Mahátma Gandhi. Ezen a néven ismeri őt az egész világ, s vált a békés ellenállás jelképévé. Jogász, politikus. India politikai és spirituális vezetője, az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakja.

1893-ban egy indiai cég jogtanácsosaként Dél-Afrikába utazott, ahol szembesült az indiaiak diszkriminációjával. Leszállították a vonatról, miután nem volt hajlandó átmenni az első osztályról a harmadik osztályra, pedig az első osztályra volt érvényes jegye. A hindu kisebbség szószólója lett. Ebben az időben alakította ki filozófiai rendszerét, melyre egész pályafutása épült. Elvének lényege, hogy az igazság ereje győz, így passzív ellenállással kell elérni a kitűzött célokat. 1908-ban megírta Hind Szvarádzs, avagy Az indiai önkormányzat című művét.

1915-ben családjával visszatért Indiába, ahol a függetlenségi mozgalom élére állt, s ekkoriban kapta a Mahatma (nagy lélek) jelzőt is híveitől. India ebben az időben még brit gyarmat, Gandhi pedig Nagy-Britanniával szemben a hindu nacionalizmus képviselőjeként lépett fel. 1918-ban Csamparanban polgári engedetlenségi mozgalmat, Ahmedábádban sztrájkot szervez. Ekkor tartott először éhségsztrájkot egy közügy érdekében.

Az I. világháborút követően Gandhi India függetlenségét követelte. 1920-ban a Kongresszus Gandhi javaslatára jóváhagyta a kormánnyal való együttműködés megtagadását, az idegen intézmények bojkottját és a teljes önkormányzat követelését. Gandhi 1922-ben az egész országot polgári engedetlenségre buzdította, amiért hat év börtönbüntetésre ítélték.

1924-ben vakbélgyulladással megoperálják, majd szabadon engedték. Ezután 21 napos éhségsztrájkot tartott a hindu–muzulmán egység helyreállításáért. Ettől az időtől politikai akciói révén egyre élesebb ellentét alakult ki a brit hatóságok és az indiai függetlenség hívei közt.

1928-ban egyéves politikai szilenciumot fogadott, közben társadalomépítő konstruktív programját népszerűsítette. 1930. január 30-án lapjában, a Young Indiában közzétette 11 pontos követelését. Március 12-én Ahmedábádból a sómenet élén elindult Dandiba, ahová április 5-én érkezett meg. Májusban Nehruval együtt letartóztatták. 1931-ben újból szabadon bocsátották. A Gandhi–Irwin tárgyalás a Kongresszus hivatalos elismerését jelenti, de 1932-ben Gandhit és a Kongresszus vezetőit letartóztatták, a pártot illegálisnak nyilvánították.

A II. világháború idején többször hangsúlyozta, hogy csak a független, szabad India tud csatlakozni a szövetséges hatalmakhoz. 1942-ben az Összindiai Kongresszusi Bizottság Gandhi által megfogalmazott határozata: „Angolok, távozzatok Indiából!” Gandhit és a többi vezetőt letartóztatták. 1943-ban 21 napos éhségsztrájkot tartott. A polgári engedetlenség és a passzív ellenállás a leghevesebb európai és észak-afrikai harcok idején érte el csúcspontját és India függetlenségét 1947-bensikerült kivívniuk.

A hinduk és muzulmánok kiegyezése azonban nem jött létre, Gandhi nem tudta elejét venni a véres zavargásoknak, és a volt angol gyarmat 1947-es függetlenné válásával két országra szakadt: Indiára és Pakisztánra.

1948-ban éhségsztrájkkal elérte, hogy India adja át Pakisztánnak a nemzeti vagyon neki járó részét. Január 30-án, miközben arra akarta rávenni a hindu közösséget, hogy tegyen engedményeket a muzulmán kisebbségnek, Új-Delhiben lelőtték.

Az iránta érzett mélységes tiszteletből Dzsaváharlál Nehru első indiai miniszterelnök lánya, nevét Indira Gandhira változtatta.

2007 júniusában az ENSZ közgyűlése október 2-át, Gandhi születésnapját az erőszakmentesség világnapjává nyilvánította.

Jelentkezz a Sepsiszentgyörgyi Utcazene Fesztiválra!

EMI — Mon, 23 Aug 2010 06:19:40 +0000

Szeptember 17-18-án lesz a Sepsiszentgyörgyi Utcazene Fesztivál (SUF). A város első ilyen jellegű rendezvényére vasárnapig még lehet jelentkezni.

Az előadók közé bárki bekerülhet, stílus- és hangszerkötöttség nélkül. Az egyetlen kitétel, hogy a zenészek vállaljanak erősítő nélküli, akusztikus koncertet. A fesztivál egyik fő célkitűzése ugyanis az élő zene népszerűsítése.

A távolabbról érkező fellépőknek előzetes egyeztetés után szállást is biztosítanak. A város több pontján egyszerre zajlanak majd a koncertek, és a szervezők bíznak abban, hogy a közönség a földre elhelyezett kalapokba szórt pénzzel is kinyilvánítja majd tetszését.

A produkciókat zsűri közreműködésével díjazzák, a nyeremények különböző fellépési lehetőségek lesznek. A zenei fesztivál honlapja, a www.suf.mlap.hu szerint a fesztivál legjobb produkciója bekerül a 2011-es Veszprémi Utcazene Fesztivál húsz kiválasztott versenyzője közé. A SUF-hoz egyébként a mára már nemzetközi szintűvé fejlődött veszprémi fesztivál adta az ötletet. A fellépők egyike – a zsűri és a közönség szavazata alapján – szerepelhet a 2011-es Szent György Napokon, Sepsiszentgyörgy városi ünnepén.

ERSZI, MTI

VI. EMI Tábor képek és filmek

EMI — Fri, 20 Aug 2010 07:31:42 +0000

Az EMI-tábor és a hisztéria

EMI — Mon, 16 Aug 2010 15:11:35 +0000

Minden EMI-tábor környékén fellángol a „harc”: az ellenzők és a támogatók előveszik jól kipróbált érveiket, azokat sorolják. A másik fél érvei közül mindig csak arra reagálnak, amelyiket szempontjuk szerint könnyen meg tudnak cáfolni. Így egyrészt nem alakul ki párbeszéd a felek között.

Ez nem is lenne probléma, mert a pró és kontra érvrendszerek egymáshoz „idomítása” ebben az esetben lehetetlen, és nem is szolgálna semmilyen célt. Az EMI-tábort mint jelenséget kellene megvizsgálni, miért vonz ennyi embert, ennyi fiatalt. Mert nagy divat médiánkban megrettenni a szélsőjobbtól, hogy betör Erdélybe és miféle károkat okoz. De szerintem még publicisztika szintjén sem elég importálni a magyarországi érvrendszereket, mert itt erről van szó. Azokat – akárcsak az ottani politikai és egyéb törésvonalakat – nem lehet és nem is szabad a hazai magyar közösségekre alkalmazni. Inkább arról kellene beszélni, miért nincs a fiataloknak szervezett lehetőségük megélni magyarságukat, hallani nemcsak a mítoszokat (amiket bő kézzel osztanak az EMI-táborban szereplő sámánok), hanem a tényeket is. Miért nincs lehetőség (vagy nagyon ritka és esetleges) közösségileg kinyilvánítani azt, hogy magyarok vagyunk, ahol meg lehet ezt élni fiatalnak és felnőttnek egyaránt? Mert erre szükség van.

Visszaemlékszem, egyetemistaként Kolozsváron többször is előfordult, hogy elénekeltük a Himnuszt nyilvános helyen, nem rendezvényeken, hanem csak a dac, az érzés túltengése folytán. És a társaságban nem voltak „szélsőjobbosok”, sőt többségben voltak azok, akik elutasították a „magyarkodást”. És mégis fújták a Himnuszt rendületlenül, kockáztatva a bírságot és a zaklatást, mert az volt magyarságérzetünk egyetlen lehetséges kinyilvánítása (legalábbis így tűnt akkor). Miután hosszú ideig el kellett fojtani ezt a monostori meg egyéb lakónegyedek román tengerében, az érzés megállíthatatlanul feltört mindannyiunkban. Ezzel az érzéssel és megélésének problémájával nem kívánt senki foglalkozni, ennek az energiának a felhasználása nem érdekelt senkit.

Így lehetséges az is például, hogy a fiatalok történelemismerete enyhén szólva is hiányos. (Lapunk körkérdése nemrég kiderítette, hogy a tanulók nagy hányada azt sem tudja, mi a sokat emlegetett Trianon.) Ezért sokan magukat a fiatalokat hibáztatják – ez a legkönnyebb álláspont, de teljesen hamis. Ezeknek a gyerekeknek nagyon kevés esélyük van szabadon megélni magyarságukat, megtanulni ennek értelmét és jelentését. Ugyanakkor legtöbbjükben él az igény, és paradox módon, annak ellenére, hogy a megélésre nem ad alternatívát, de társadalmunk is táplálja ezt az igényt. És a szabadjára engedésnek ilyen vadhajtásai nőnek, mint a mi kolozsvári énekléseink, az EMI-tábor vagy a szélsőjobb szájhős attitűdje. Hiszen nem lehet végtelenül elfojtás alatt tartani az érzelmeket, azok feltörnek visszafojthatatlanul, de akkor már nagyon nehéz értelmesen felhasználni energiájukat.

Így az EMI-tábor elítélése nem a járható út, attól nem fog senki eltántorodni tőle. (Más kérdés, hogy az elítélőknek megvan saját bevett ideológiájuk, nem megérteni akarják a jelenséget, hanem csak egy jó alkalom, hogy szólamaikat még egyszer elfújhassák.) Meg kell érteni társadalmunk, berendezkedésünk hibáit, és ezek javításán kell dolgozni. Mert jó, hogy a nemzeti érzés ilyen energiákat szabadít fel, rossz, hogy ezek a szelek nem azokat a vitorlákat duzzasztják, amelyeket egy egészséges társadalomban kellene.

Isán István Csongor
www.honline.ro

Ha azt mondom Gyergyó, mi jut eszedbe? Interjú az EMI Tábor szervezőivel

EMI — Sun, 25 Jul 2010 09:22:16 +0000

Néhány hét szervezői munka után egy kis pihenés közben lófrálok a világhálón. Eszembe jut: mennyivel nehezebb lenne egy-egy ilyen tábort megszervezni a modern technika áldásos hatása, az internet nélkül. Szinte lehetetlen feladatnak ígérkezik… Kevesebb megjelenési felület, nehezebb kapcsolatteremtés, nem volna Yahoo! Messenger… No igen. Ekkor gördülök rá a saját „mess” listámra, és nézelődök a bejelentkezettek között. Sok-sok olyan arc van fenn (péntek delet írunk!), akiknek köszönhető évről-évre az EMI-tábor. Hírtelen ötletem támad: beszélgessünk velük, hogy ti is lássátok, kik is ők. Az első ember akire ráakadok, Soóska. (Nem tisztségénél fogva első, csupán a véletlen játéka.) Ő az EMI elnöke, a tábor főszervezője. Őt kérdezgettem:

Ha azt mondom Gyergyó, mi jut eszedbe?

Domb, fenyő, friss levegő, EMI-tábor.

Hegyek nem?

Ha jobbra nézek dombok, ha balra nézek hegyek.

Te vagy az EMI-tábor főszervezője, néhány megrészegült táborlakó szerint (olykor-olykor) az „igazgató úr”… Miért csinálod? Megéri?

Azért csinálom, mert a hat év során a tábor olyan feladattá vált, melyet nem lehet elvetni. Anyagilag a szervezőknek nagyon nem éri meg, az eszmei értéke pedig nem mérhető. Több a fejfájás szervezés közben, mint utána az elégtétel. Remélem lesz következő generáció aki átvállalja a szervezést. De félbehagyni nem szabad, csak átadni.

Ezek szerint nem vagy megelégedve a szervezésért kapott fizetéseddel?

De. Azzal nagyon meg vagyok elégedve. Annak az adója is nulla, az áfája is nulla. Talán majd vatikáni valutában egyszer megkapjuk, s az Isten megfizeti.

Talán… Az idei tábor mottója a “Legyen úgy, mint régen volt!” jelmondat. Milyen volt régen? Hogy legyen most?

Hogy ne legyen a magyarnak se dolmányán, se csizmáján soha folt. / Adjon Isten békességet, ezer áldást, reménységet, s minden jót… De a Transylmania szebben énekli!

Igen, ez így ötletes megfogalmazás, de kicsit mintha kibújnál a válasz adta felelősség alól. Revízió?

Legyen nemzeti egység, magyar összetartozás, viruló Kárpát-medence, erős társadalom.

A tábor ezeket megteremtheti? A táborlakókban látod ezek szerint egy szebb Erdély jövőképét?

Elültetheti a fiatalok fülében mindezeket, igen. Határozottabbak, öntudatosabbak lesznek. Az előadások mindenképp segítenek ebben! Az ember, aki eljön egy táborba, jobban megismeri magát, környezetét, társaságát és inkább tudja, mi a helye a világba. De az előadásokon kívül, a koncertek is hordoznak üzenetet. Nem csak a zenét kell hallgatni, hanem a szövegre is oda kell figyelni, meg kell érteni. Van ahol ez világos és lényegretörő, és van ahol rejtettebb. Itt keresni kell, felfedezni!

Folyamatosan szó van az EMI-táborokban autonómiáról, önrendelkezésről, stb. Jó-e az út melyen ezek ügye halad, illetve ha Székelyföld autonóm tartomány lenne, EMI-tábort akkor is szerveznél?

Az autonómia nem cél, hanem eszköz. Ha Székelyföldnek meglenne a területi autonómiája, akkor könnyebben lehetne tábort szervezni. Csodákban nem hiszek. A történelem nem fordulatokból áll, hanem folyamatokból. A mi feladatunk alakítani a mostani helyzetet oly módon, hogy ez a folyamat kedvező legyen a magyarság számára. Felelősségteljes társadalmat, erős nemzetet, jólétet kell megalapozzunk.

Ezt akár egy politikus is mondhatta volna… Tervezel ilyen pályára lépni ha a tábor már nem nyújt elég önmegvalósítási lehetőséget számodra?

Amit mi felvállaltunk az nemzetpolitika. Ha egy elcsatolt területen az ember magyarul szólal meg, már az is politika. Ha magyar utcanévtáblákat kér, az viszont már aktív politika. Ha még többet akar, az már igazi politika! Ifjúsági szervezetben az ember addig szokott tevékenykedni amíg ifjú. Hamarosan el kell fogadjam, hogy felnőtt vagyok és az a csapat akikkel elkezdtünk EMI-t építeni, már felnőtt. Minden értelemben. Most meg kell találjuk a helyünket, ahol hasznosak lehetünk.

Van egy EMI-s életed. Láttunk a táborban futkosni, telefonálni, egész évben az EMI ügyeit intézni. Amúgy mit lehet rólad tudni? Polgári foglalkozásod?

Egyetemi tanulmányaimat elektromérnöki szakon végeztem. Van munkahelyem, alkalmazottként dolgozok a szakmámban. Az EMI nem munka számomra, az az életformám megnyilvánulása, hiszen EMI-s barátaim vannak és velük tervezzük a jövőt.

Lassan több éve szervezed a tábort, mint ahány éves vagyok. Biztos vannak olyan élmények, történetek, melyek feledhetetlenek. Mondasz egyet?

Ha most nekikezdenék, a táborig mesélnék…

Akkor szerepcsere! Akarsz kérdezni valamelyik szervezőtől?

Hmm… igen! Tőled. Hány lány tett komoly ajánlatot neked azok közül akik a messengeren jelentkeztek be a játékba, és mi volt a legeslegebb ajánlat?

Uh… több százan vannak! Egy idő után belebonyolódtam az ajánlatok számolásába… Most ott tartunk, hogy füzetben vezetem őket, s majd táborban behajtom mindet! Nem tudok számot mondani. Legeslegebb?

Nem bír nyomdafestéket és képernyőt…

Aztán mennie kellett. Hívták, vagy munkája érkezett, nem tudni. Kénytelen voltam tovább görgetni a messenger listámat (Nem azt, amelyen az ajánlatokat kapom!) és néztem, hogy kit is szólíthatnék meg… Aztán ráleltem: Imre. Elég régóta tagja az EMI-nek. Fiatal, tizenéves ember. Lássuk, ő mit gondol, hogyan vélekedik!

Szia! Azt mondom EMI. Mi jut eszedbe?

Egy civil szervezet, mely a magyarságért tesz, annak jogaiért harcol.

És ha az EMI-táborról kell beszélni?

Hagyományőrzés, előadások, koncertek.

Te, mint EMI-s mit változtatnál a táboron és, hogy érzed, mennyi lehetősége van az EMI-seknek alakítani a tábor arculatát?

Még több ifjúsági program kéne… Amúgy szabad az út, lehet munkálkodni bárkinek!

Mit értesz ifjúsági programok alatt?

Sport, túrázás, vetélkedők.

Elkészültek a plakátok, itt vannak nálam. Segítesz plakátolni?

Igen! Ezzel annyiban is maradt beszélgetésünk. Én siettem, hogy még pár embert megkérdezzek, Imre pedig sietett a vakációba vetni magát. Tudtam jól, hogy elég visszatetsző lesz ez a kis körkép, ha csak EMI-seket kérdezek meg. Keresnem kellett valakit aki nem EMI-s, de nem is az alapoktól kell elmagyarázni neki, hogy miről szól ez az egész… Nem találtam csak egy ilyen embert: az anyukámat. (Vélhetőleg azért, mert anya csak egy van!) Megjegyzés: Nem messengeren éljük a családi életünket, mindössze pillanatnyilag ez volt a lehető legjobb kommunikációs forma!

Ha neked azt mondom „EMI”… mi jut eszedbe?

Fiatal, magyar közösség.

Bizonyára tudod és látod, hogy az EMI-tábor már több, mint egy egyszerű ifjúsági rendezvény. Közéletet formáló szerepe van mégis Te, mint kívülálló hogyan ítéled meg: szükség van ilyen rendezvényekre? Miért?

Természetesen szükség van, mert együtt, egy közösségben tevékenykedni jó! Továbbá nem elég, hogy közösséget és közéletet formáló szerepe van, de egyre több fiatalt is vonz. Ez is azt bizonyítja, hogy az emberek igénylik az ilyen rendezvényeket, az előadásokat és nem utolsó sorban a jó koncerteket!

Te, mint EMI-s anyuka mit teszel évről-évre azért, hogy a tábor egy sikertörténet legyen?

Támogatom az egyszem csemetémet amiben csak lehet.

Helyes! Helyes! A VI. EMI-tábor mottója a “Legyen úgy, mint régen volt!” jelmondat. Szerinted miért? Mit üzen? Egyetértesz vele?

Igen, találónak tartom, mert közös célunk az összefogás megteremtése, hiszen csak így lehet bármit is elérni…

Ha jól értesültem, az idén először részt veszel a táborban. Hozol-e tortát a szülinapomra?

Igen, ott leszek! Torta is lesz!

Remek…!

Ez is bizonyítja, sok olyan ember van kis csapatunk körül, akik meggyőződésből teszik a dolgukat, segítenek minket, holott nem is tagjai (hivatalosan) az EMI-nek. Hány és hány ilyennel találkozunk munkánk során. És bíztató jel, hogy egyre többen vannak!

Teszi a dolgát Előd is, a sepsiszentgyörgyi EMI elnöke:

Egy szentgyörgyi magyar fiatalnak más a tábor, mint mondjuk egy brassóinak vagy enyedinek. Mit gondolsz mégis mi az, amiért évről-évre ennyien velünk tartanak?

Én azt gondolom, hogy a székelyföldi fiatalok jobban benne vannak az erdélyi magyar ifjúsági élet körforgásában, könnyebben eljut hozzájuk az információ a nyári ifjúsági táborokról. Tény, hogy Szentgyörgy a legtávolabbi székelyföldi helyszín, ennek ellenére több százan választják évről-évre az EMI-tábort.

A szentgyörgyi EMI méltán híres a városotokban. Az EMI-tábornak is ilyen hírneve van Erdélyben?

Igen, az EMI-tábor fesztivállá nőtte ki magát, lassan Tusványos méretű rendezvény. Sepsiszentgyörgyről többen utaznak a táborba, mint a Félszigetre például. Az jó dolog, hogy egyre több fiatal nemzeti táborokban szocializálódik, de a felhígulással is vigyázni kell, hiszen nem egészséges ha a tábor mondanivalója nem érvényesül, mert egyesek pusztán szórakozni jönnek, de ez a veszély még nem áll fenn szerencsére.

Mindenkitől megkérdeztem, hát Tőled is! A tábor mottója a “Legyen úgy, mint régen volt!” idézet. Hogy legyen, milyen legyen?

Láthatjuk, hogy Európában válságba kerültek a hagyományos értékek, de még a kereszténység is. Én azt gondolom, az EMI-tábornak az a szerepe a mai világban, hogy keresztény, a nemzete iránt elkötelezett fiatalokat neveljen.

Mi az amit másként csinálnál ha előről kéne kezdeni a szervezési munkát az EMI keretei között? Vagy nincs ilyen?

Alapvetően nem kellene nagy dolgokat újrakezdeni. A sepsiszentgyörgyi EMI egy nagy taglétszámú, sok rendezvényt lebonyolító szervezet, gyakorlatilag az egyetlen ifjúsági szervezet a városban amely színházat, kultúrpalotát, sportcsarnokot egyaránt meg tudott tölteni az elmúlt években a rendezvényeivel.

Neked, mint szervező az EMI-tábor öt napja megfeszített munka, vagy kellemes időtöltés?

Elsősorban munka, mert nagy a felelősség, hogy rend és tisztaság legyen a táborban. (Előd felel a tábor tisztaságáért!) A tavalyi kérdőívekre adott válaszok is azt bizonyítják, fontos a higiénia. Amikor időm van, szívesen beülök előadásokat hallgatni a sátrakba, de a Keskeny út sátornál is sokszor elidőzöm, nagyon kedvelem a Láthatatlan színházat.

Akkor az utolsó kérdésem: Jövőre ott leszel a szervezők között?

A szervezési munka sokrétű, hiszen a tagszervezeteknek városukban is népszerűsíteniük kell a tábort, szervezni a diákcsoportokat, a felutazást stb.. Remélem minden évben hozzájárulhatok a tábor sikeréhez.

2010-től részben új elnöksége van szervezetünknek. Így lehetett az EMI országos titkára Julcsi, kit faggattam a múltról, és a Szórványért sátorról is:

Mióta állsz közel az EMI-hez? Mióta szervezel EMI-tábort?

2007 tavaszán alakult meg Nagyenyeden az EMI. Március 15-én szerveztük első előadásunkat, de az EMI-tábor szervezőcsapatához is ugyanebben az évben csatlakoztam.

Ez akkor – lassacskán – történelem. Milyen volt akkoriban az EMI? Sokat változott?

Az enyedi csapat 5-6 diákból állott. Próbáltuk mi is színesebbé tenni a kollégium életét, előadásokat tartottunk, ajándékgyűjtést szerveztünk, könyveket adományoztunk. Nagyon sajnálom, hogy megszűnt az enyedi EMI, de nem volt diák aki érdeklődött volna továbbra is. Ekkor felkerültem Marosvásárhelyre, és ott próbáltam bekapcsolódni az EMI munkájába, de két évig csak a tábor szervezésében segítettem. A nagyenyedi EMI kis csapat volt, így közelebbről ismertük egymást. Más élményt nyújtott mint most, mikor a szervezet már ilyen nagyra nőtt.

Ha most kéne csatlakozz az EMI-hez, megtennéd?

Igen, gondolkodás nélkül.

Te, mint az EMI titkára mit gondolsz arról, hogy sokan azt mondják: az EMI egy politikai szerveződés?

Ez így nem igaz. Kikérik az EMI véleményét mert úgy látják, hogy egy folyamatosan fejlődő szervezet vagyunk és adnak a véleményünkre. Aki a magyar ügyek mellett kiáll kompromisszum nélkül, azt támogatni tudjuk, de ez nem politika.

Az EMI számodra életcél vagy eszköz valamihez? Ha eszköz, mihez? Az életcél megvalósításához szükség van eszközökre. Ha az EMI, és mindaz amivel foglalkozik életcél, akkor az EMI lehet az eszköz is számomra, egy keret. Életcél lehet mindannak megvalósítása amit az EMI felvállalt és ezután is fel fog vállalni.

Lesz Szórványért sátor a táborban melyben a te kezed is benne van. Nincs egy kicsit szórványromantika íze a dolognak? Miért fontos egy ilyen – látszólag vesztett ügy – felkarolása? Hírnév vagy cselekvési szándék?

Amint mondtad, látszólag vesztett ügy, de élnek olyan fiatalok a szórványban (és nem csak fiatalok) akik szeretnének változást látni. A szórvány nemcsak azt jelenti, hogy ott élnek és csak beolvadnak környezetükbe, hanem azt is, hogy olyan eszközökkel melyek az adott településen biztosítva vannak, valamit tegyenek a beolvadás ellen. Ilyen a helyzet például Türben, hol a lelkipásztor magyar órákat tart, hova gyerekektől kezdve idősekig, mindenki eljár. Szórványromantika íze akkor lenne, ha csak beszélnénk róla és nem tennénk semmit. Nyílván a cselekvési szándék hajt minket és nem a hírnév. Reméljük, hogy az olyan apró lépésekkel, mint a látogatások, gyereknapok szervezése, karácsonyi ajándékok eljuttatása szórványtelepülésekbe, előre mozdítják az ügyet, és lesz jövője a szórványmagyarságnak is.

Nemrég alakult az EMI szórvánnyal foglalkozó szakcsoportja, ám e rövid idő alatt is bámulatos dolgokat valósítottak meg. Honlapjukat a www.szorvanyert.magyarifjak.org címen tekinthetitek meg.

Végezetül pedig, de nem utolsósorban, Margit volt az, ki válaszaimra felelt. Ő az EMI-táborok programfelelőse, ő ügyel azért, hogy minden sátorban érdekes tevékenységek, előadások legyenek. Azért került mégis utolsónak, mert hiába írtam neki, nem válaszolt. Sok a munka, kevés a kéz! Végül azért – ha lassan is -, de kaptam feleletet minden kérdésemre:

Azt mondom EMI-tábor, mi jut eszedbe?

Telefonálás, idegeskedés, szaladgálás.

Ezek szerint neked nem jött be a táborszervezés. Miért csinálod mégis?

De „bejött”, mert eddig minden évben sikeresek voltunk. Jó érzés látni az eredményt, a sok programot és a rengeteg fiatalt, akik hallgatják az előadásokat, és látogatják a különböző tevékenységeket.

Csupán ez motivál? Esetleg – Sooskával ellentétben – te kapsz ezért fizetést?

Nem, Tomika, nem kapok fizetést… Bár jól jönne! Az motivál, hogy így a saját közéleti álláspontunkat tudjuk szélesebb körben megismeretetni az emberekkel, mert igyekszünk az EMI-s értékrendnek megfelelő előadásokat és témákat felvonultatni.

Ha ezért nem kapsz fizetést, akkor miért kapsz? Úgy értem, mi a polgári foglalkozásod? Mesélj kicsit magadról!

Jaj, Tomika! Tényleg meséljek?

Igen, igen. Pár szóban: ki vagy, mi vagy?

Projektmenedzser vagyok egy műemlékvédelemmel foglalkozó alapítványnál. Akkor nem áll messze tőled a szervezés… Tudva, hogy te vagy a tábor programfelelőse felmerül a kérdés, hogy a programtervben szereplő előadások, foglalkozások a te gondolkodásmódodat, érdeklődési körödet tükrözik, vagy csak szeretnéd, hogy így legyen?

Csapatmunka a program összeállítása, nem egy emberes feladat.

Nyilván te keresed fel a legtöbb előadót, így sok érdekes és fontos emberrel beszélgetsz. Volt már olyan, akit kissé félve hívtál fel, esetleg izgultál?

Nem emlékszem, hogy izgultam volna, bár az RMDSZ-es képviselőket mindig külön élmény felhívni…

Utolsó kérdésem: Számodra milyennek tűnik a tábor? Kinőtte magát? Mit változtatnál?

Ki hát! Kinőtte magát! Mit változtatnék? A helyszínt.

Ő is elviharzott, mert éhes volt. Láthatjátok, az EMI-tábor megszervezése egy egész éves munka, hiszen sok ember dolgozik ingyen, önkéntesen. Ugyanakkor azok akik az EMI-tábort megszervezik – sokak örömére – még egy szervezetet is élvezetnek, mely szervezet éves tevékenysége magáért beszél. Amennyiben Te is csatlakoznál az EMI-hez, kattanj az alábbi linkre, és tudj meg még többet rólunk, céljainkról, munkánkról! LINK: http://emitabor.hu/erdely/?o=170

Az interjúkat készítette: Lovassy-Cseh Tamás (Tomika)

Sepsiszentgyörgyi fiatalok segédkeztek az árvízsújtotta Bölön községben

EMI — Wed, 21 Jul 2010 06:42:03 +0000

Az Erdélyi Magyar Ifjak, a Turulmadár Egyesület, a Dávid Ferenc Unitárius Egylet és a Kovászna Megyei Diákönkormányzat önkéntesei július 20-án Bölönben segédkeztek az árvízkárok eltakarításánál. A fiatalokat megdöbbentette a látvány, ami őket fogadta, több tonna iszappal kellett megbírkózzanak, de a tizenéves fiatalok szó szerint „állták a sarat”. A községet idén második alkalommal elsodró áradat óriási károkat okozott, derékmagasságból kellett a szekrényekből kitakarítani az iszapot – mesélte Szabó Adél-Júlia lelkész.

Az árvízkárok orvoslása érdekében fellépő Gondviselés Segélyszervezet részéről Szabó László elnök köszönetét és elismerését fejeztek ki a fiatalok lelkes hozzáállásáért, a Bölönben kifejtett önkéntes munkájukért. „Adja a jó Isten, hogy se szülővárosotokban, se egyebütt ne szoruljatok soha ilyenfajta segítségre!” – írta levelében Szabó László.

A magyarországi és erdélyi árvízkárosultak segélyezése céljából az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Ifjúsági Tanács, az Erdélyi Magyar Ifjak és a Gondviselés Segélyszervezet a Nemzeti Összetartozás Napján szervezetközi együttműködést hozott létre.

" alt="" src="http://www.emihirek.ro/wp-content/gallery/segitseg-bolonnek/thumbs/thumbs_sdc10474-bolon.jpg" width="125" height="125" />

" alt="" src="http://www.emihirek.ro/wp-content/gallery/segitseg-bolonnek/thumbs/thumbs_sdc10475-bolon.jpg" width="125" height="125" />

" alt="" src="http://www.emihirek.ro/wp-content/gallery/segitseg-bolonnek/thumbs/thumbs_sdc10482-bolon.jpg" width="125" height="125" />

" alt="" src="http://www.emihirek.ro/wp-content/gallery/segitseg-bolonnek/thumbs/thumbs_sdc10489-bolon.jpg" width="125" height="125" />

" alt="" src="http://www.emihirek.ro/wp-content/gallery/segitseg-bolonnek/thumbs/thumbs_sdc10496-bolon.jpg" width="125" height="125" />

" alt="" src="http://www.emihirek.ro/wp-content/gallery/segitseg-bolonnek/thumbs/thumbs_sdc10499-bolon.jpg" width="125" height="125" />

" alt="" src="http://www.emihirek.ro/wp-content/gallery/segitseg-bolonnek/thumbs/thumbs_sdc10501-bolon.jpg" width="125" height="125" />

" alt="" src="http://www.emihirek.ro/wp-content/gallery/segitseg-bolonnek/thumbs/thumbs_sdc10503-bolon.jpg" width="125" height="125" />

" alt="" src="http://www.emihirek.ro/wp-content/gallery/segitseg-bolonnek/thumbs/thumbs_sdc10504-bolon.jpg" width="125" height="125" />

A bölönben segédkező önkéntes fiatalok:

Csorba Artúr
Kozma Kinga
Bogyor Tas-Ottó
Székely Timea
Bodó Kinga
Ghinea Lóránd
Szentpály Hunor
Dull Noémi Kinga
Ráduly Mária-Magdolna
Salamon Attila
Sipos Előd
Dávid László
Pál Magor
Mihály István
Kis Botond Imre
Juga Árpád
Sándor Lilla
Benkő Katalin
Váncsa Attila
Szabó Adél-Júlia
Furus Levente
Bakó Pál Szilamér
Sikó Szende
Kósa Ágota

Sziasztok!

Lelkesen indultunk el a zuhogó esőben tegnap, hogy segítsünk azoknak akiknek nagy szükségük volt rá. Megérkezve Bölönbe egy olyan házba csöppentünk, ahol egyet léptünk és süllyedtünk. Beléptem a szobába és mindenütt sár és iszap. Egy bácsi lakott ott aki betegen feküdt az egyik szobában, ágyára sár tapadba, fura kellemetlen iszapszagban. Felesége éppen a régóta gyűjtögetett, unokái számára nagy becsben tartott lepedőket, párnahuzatokat, terítőket próbálta menteni. Csöpögött belőlük az a fránya valami.

Kérte, hogy próbáljuk kimosni a patakban őket, mert érzelmi szálak kötik ezekhez a dolgokhoz, nem akarja eldobni őket. Beleállva a patakba két órán keresztül mostuk. Eközben a fiúk rabával és ásóval hordták ki az udvarról a sok sárt. A többi lány meg nekiállt törölgetni a földet a szobákban…Picivel később úgy döntöttünk, hogy átmegyünk egy másik házba is segítkezni. Belépve egy kis utánfutót pillantottunk meg, ahol ruhák sárfürdőztek kedvükre. A néni mesélte, hogy a hűtőjüket is földuvasztotta a nagy víz. Szekrényeikben nem ruháik voltak, hanem kellemetlen állagú massza. Nekiálltunk újra a nagymosásnak a hideg kútvízben tapicskolva mentettük a menthetőt. Kis szünet után újra tovább mentünk egy öreg nénihez, akinek konyhaszekrénye, aragáza állott a sárban.

Pincéjében állott a víz, persze ez nem fura hiszen minden pincében áll a víz sajnos.

Egy bácsi italosan kiabál nekünk valamit a patak egyik feléből. Ennyim maradt csak – és rámutat egy zacskóra, amiben egy darab kenyér van. A faluban segélyt osztottak. Mindenki kapott egy kenyeret, kevés élelmet és vizet, mivel ihatatlanná váltak a kutak. Az emberek a csűrben alszanak, vizes paplannal takaróznak. Egy olyan ember aki nem éli át ezt föl sem tudja fogni, hogy mennyire szerencsétlenné és kiszolgáltatottá váltak ezek az emberek.

Néha panaszkodok, hogy ez se jó ígyse jó. Veszekedek és hálátlankodok, elégedetlenkedek sorsommal. Ezek az emberek nem szidkozódtak, nem hálátlankodnak.

Csak annyit mondtak, hogy imádkozzunk és kérjük Istent, hogy segítsen rajtuk. Milyen gyönyörű dolog is ez…a legnagyobb nyomorukban se feledkeznek meg Istenről. Aki a mostani sorokat olvassa az nem sajnált az idejéből kis időt, hogy átélje azt amit nagyon sok embertársunk átélt. Persze én csak nagyvonalakban tudtam leírni, kérlek gondolkodjatok el rajta. Most itt írok nektek összedagadt mandulával, de büszkén. Segítettünk, ha nem is sokat de összefogott ez a csapat és ott voltunk beleadva mindent. Nem nyafogva, nem sírva, hogy elég meguntam. Tanulságként csak annyit, hogy a hit és az összefogás a legfontosabb!

Benkő Kata, Sepsiszentgyörgy

A szórványmagyarság. Második rész

EMI — Thu, 01 Jul 2010 19:05:37 +0000