Nem tudok magyarul – de nem is akarok. Röviden így lehetne összefoglalni a marosvásárhelyi vasútállomás alkalmazottjának hozzáállását. Neki azt üzenjük: elvárjuk, hogy a pénzünkért anyanyelvünkön is kiszolgáljanak, mert nem mi vagyunk érte, hanem ő van értünk.

Egyébként nagyon jól csinálja az utas, mindenkinek így kellene jegyet venni. Háromszor elmondani magyarul és vitatkozni, ha még akkor sem akarja érteni. Ismétlés a tudás atyja! Ha sokan gyakoroljuk ezt a szokást, kénytelenek lesznek alkalmazkodni.

Jogunk van-e nekünk, Erdély másfél millió magyarjának, hogy használjuk anyanyelvünket? Rajtunk múlik!