Egész Szlovéniában mintegy 6000 magyar él, tehát körülbelül tizedannyi, mint Erdélyben egyedül Nagyvárad városában.

Az önálló Szlovénia létrejötte után a kilencvenes évek végére azonban meglehetősen anyanyelvbarát jogi, törvényi szabályozás jött létre. A mintegy másfélszáz-fős helyi magyar értelmiség rájött, hogy a kétnyelvűség a magyarul tudók számára állásokat, pénzt és egyéb lehetőségeket jelent, és megpróbálja a törvényi kereteket tartalommal feltölteni.

Nézzük mire jutottak!

A kétnyelvű helységnévtáblákkal nincs gond, sem a község bejáratánál, sem a kijáratánál, sem a vasúton. A településrészek, az országos útügyi vállalat által kitett országúti irányjelző táblák illetve a településen belüli összes közlekedési tábla feliratozása kétnyelvű.  De például a parkolóautomaták mind kívül, mind a szoftjukat tekintve többnyelvűek, és ha a magyar nyelvet választod, a kinyomtatott cetlin is magyarul szerepelnek az utasítások.

Olyasmikre is figyelnek, hogy a postaládák vagy az autóbusz-megállók feliratai szintén olvashatóak legyenek anyanyelven is. Természetesen a játszóterekről sem felejtkeztek el.

Az utcanevek, sőt a házszámtáblákon feltüntetett utcanevek is kétnyelvűek, és ez a kétnyelvűség ’valós’, tehát nemcsak az „utca” vagy a „tér” szócskára terjed ki, hanem a teljes megnevezésre.

A különféle hivatalokon a feliratok kétnyelvűek. Fontos, hogy magyar nyelv hivatalos használata nem csak a helyi tanács alárendeltségében működő intézményekre igaz, hanem az központi állam hivatalaira is (például adóhatóság, vagy Honvédelmi Minisztérium), vagy olyan állami, de nem államigazgatási intézményekre is, mint például a bíróság, vagy az erdő-felügyelőség.

A magyar nyelv nem csak kívül, az intézmények tábláin jelenik meg, de belül is, és ez olyan csekélységekig kiterjed, mint a mentőautó feliratozása.

Az önkormányzati és az állami épületeken, iskolákon magyar zászló van kitűzve az év minden napján. A piros-fehér-zöld zászló ki van téve a polgármesteri hivatali tanácstermekben, és például a lendvai szlovén nemzetiségű polgármester szintén a zászló előtt állva díszeleg a különféle hivatalos alkalmakkor, mint a tanácsülések vagy közmeghallgatások. Persze zászlóügyben itt is vannak gondok: a rendőrkapitány csak a nemzeti ünnepeken akarta kitűzni a magyar zászlót, a hétköznapokon nem. A belügyminiszter rendreutasította. (Ez nem vicc, még ha viccnek is hangzik!)

Magyar zászló az iskolákon

Az EU pénzekből történő fejlesztéseknél, a támogatás ténye és forrása magyar nyelven is fel van tűntetve.

A hivatalok ügyelnek arra, hogy a magyar nyelvet használni kívánó polgárok lehetőleg ne szenvedjenek hátrányt. A különféle nyomtatványok a helyiek szerint ’természetes’, hogy magyar nyelven is kitölthetők, így például a helyi építési hatósághoz benyújthatók magyarul a kérelmek. A itt bemutatott különféle adóbevallási ívek, az állami munkaközvetítőnél történő jelentkezőlap, vagy az, hogy akár az érettségire történő jelentkezés, az óvodai felvétel is elintézhető magyarul, mind azt igazolják, hogy aki akarja, az a legkülönbözőbb állami hatóságoknál a legkülönbözőbb ügyeit intézheti anyanyelven.

A fordított irányú a hivataltól a polgár felé irányuló kommunikáció esetére is igaz ez: a hivatalok kétnyelvű leveleket küldözgetnek, még az olyan országos jellegűek is, mint például a nyugdíjkassza. A fontos ügyekről (például a pénzcsere, vagy nagyobb építkezések) az országos szervek, minisztériumok, nemzeti bank is magyarul informálják a polgárokat. A szlovéniai AJOFM a helyi magyar újságban hirdeti a szabad állásokat, s agronómus vagy pincér nem lehet akárki – a magyar nyelvtudás előfeltétel.

Egyébként alapszinten igen sok szlovén beszél magyarul – ugyanis a vegyesen lakott községekben a magyar nyelv tanulása az iskolákban kötelező. Azt, hogy a többségi nemzet megismerje a magyar településneveket az is garantálja, hogy a nyilvános térképeken – még az országos atlaszokban is – a magyar elnevezések is szerepelnek.

A különféle (nem csak helyi) választásoknál a jelölőcédulák kétnyelvűek, de mindez semmi ahhoz képest, hogy az érettségi bizonyítvány, a személyi igazolvány és az útlevél is az, az első szótól az utolsóig. Talán a romániai magyarság is máshogy viszonyulna az államhoz, amelynek polgára, ha a buletinen az állna „személyi igazolvány”.

Romániában is törvény írná elő, jellemzően mégsem fordítják le a helyi tanácsi határozatokat az önkormányzatok magyar nyelvre, mondván „drága”, „felesleges”, nehéz a „szaknyelv”. Ami itthon nem megy még olyan nagy városokban, mint Sepsiszentgyörgyön sem, az Muravidéken valahogy sikerül. Például még Dobornakon, egy ezer lakosú – abból is alig felerészben magyarok által lakott – községben is.

Az olyan országos szervek, mint az alkotmánybíróság, vagy az Állandó Választási Hatóság a kisebbségi problémákat érintő határozataikat magyar nyelven is kibocsátják. (Tehát ezeket nem utólag fordítja le x vagy y – az eredeti hatóság adja ki, teszi fel saját honlapjára a magyar nyelvű változatot.)

Az üzleti életben is ügyelnek a kétnyelvűségre. Nem csak az őslakosok, de még a kínai boltos és az arab kebabos is tudja, a boltra illik kitenni a magyar feliratot.

A magyar feliratok nemcsak a kisboltok cégéreire jellemzőek, mint nálunk, hanem a multik által üzemeltetett nagy bevásárlóközpontokra is. Olyan ’óriások’, mint a Lidl vagy a Spar is megtanultak magyarul! (Talán ez utóbbi azért nem ment csődbe ott, míg itt igen?)

Az országos bankok, biztosítótársaságok helyi fiókjai szintén kétnyelvűek. Az egészben az az érdekes, hogy minden igaz az olyan multinacionális bankokra is akik jelen vannak Romániában is, de Székelyföldön vagy a Partiumban egyetlen magyar szót se mernek/akarnak kiírni.

Nemcsak az állandó feliratok, hanem a hirdetések, reklámok, óriásplakátok között is találunk magyar nyelvűeket. Többek között a Szlovén Posta is hirdet magyarul.

A benzinkutak is kétnyelvűek – és nem ám csak olyan MOL-féle kétnyelvűségről (itt-ott egy feliratocska) van szó! A MOL szerint egyszerűen nincs elég hely a töltőpumpákon ahhoz, hogy ott több nyelv is elférjen. Lehet, hogy el kéne küldeni őket egy lendvai tanulmányútra.

Tábla a egy városi parkban. Itt állnak ők. Lehet, hogy magyar nyelv nyilvános és hivatalos használata terén nekünk is ide kéne eljutnunk?

Forrás: www.nyelvijogok.ro

1234►