Háromszéken az 1840-es éveket a nemzeti öntudatra ébredés évtizedének is nevezhetjük. A magyar nyelv használatát a társadalmi, politikai élet minden területére törekednek kiterjeszteni. E logika mentén haladva a sepsiszentgyörgyiek, de Háromszék igazgatása sem hajlandó tovább a brassói tanáccsal németül levelezni.
A katonaság konzervativizmusával és birodalmi elfogultsággal ragaszkodik hivatalos szinten a német nyelv kizárólagos használatához, ennek a szemléletnek a megváltoztatásáért szállnak harcba a háromszéki hatóságok.

Egész Szlovéniában mintegy 6000 magyar él, tehát körülbelül tizedannyi, mint Erdélyben egyedül Nagyvárad városában.
Az önálló Szlovénia létrejötte után a kilencvenes évek végére azonban meglehetősen anyanyelvbarát jogi, törvényi szabályozás jött létre. A mintegy másfélszáz-fős helyi magyar értelmiség rájött, hogy a kétnyelvűség a magyarul tudók számára állásokat, pénzt és egyéb lehetőségeket jelent, és megpróbálja a törvényi kereteket tartalommal feltölteni.
Nézzük mire jutottak!

Nem tudok magyarul – de nem is akarok. Röviden így lehetne összefoglalni a marosvásárhelyi vasútállomás alkalmazottjának hozzáállását. Neki azt üzenjük: elvárjuk, hogy a pénzünkért anyanyelvünkön is kiszolgáljanak, mert nem mi vagyunk érte, hanem ő van értünk.
Egyébként nagyon jól csinálja az utas, mindenkinek így kellene jegyet venni. Háromszor elmondani magyarul és vitatkozni, ha még akkor sem akarja érteni. Ismétlés a tudás atyja! Ha sokan gyakoroljuk ezt a szokást, kénytelenek lesznek alkalmazkodni.
Jogunk van-e nekünk, Erdély másfél millió magyarjának, hogy használjuk anyanyelvünket? Rajtunk múlik!

Kétnyelvű helységnévtábla Ausztriában

“Európa történelmi regionális vagy kisebbségi nyelveinek – amelyek közül néhányat az esetleges eltűnés veszélye fenyeget – védelme hozzájárul Európa kulturális gazdagságának és hagyományainak megóvásához és fejlesztéséhez.
A regionális vagy kisebbségi nyelv magánéleti és közéleti gyakorlásának joga az Egyesült Nemzeteknek a Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egyezség okmányában foglalt elveknek megfelelően és az Európa Tanácsnak az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről szóló Egyezménye szellemében elidegeníthetetlen jog.

A Sepsiszentgyörgyön megjelenő Observatorul de Covasna napilapot mérsékelt, kiegyensúlyozott újságként ismerik a város lakói, melyet magyarok is szívesen olvasnak.
Ledöntöttek bizonyos tabukat is az elmúlt években, hiszen magyar civil szervezetek vezetőiről és magyar politikusokról is közöltek interjúkat, cikkeket, ellentétben a másik román újság merev hozzáállásával, amely kizárólag az érzékeny témának számító politikai nyilatkozatokat elemezte, magáról az erdélyi magyar társadalomról, annak szervezeteiről, életéről, életfelfogásáról,