EMI Háromszék - Erdélyi Magyar Ifjak » Nyelvi jogaink

A magyarok nem élnek jogaikkal. Interjú Michael Simmons amerikai emberjogi aktivistával

EMI — Wed, 07 Dec 2011 17:45:56 +0000

Michael Simmons: a magyarok nem élnek jogaikkal

Hogyan látja az erdélyi magyar-román viszonyt egy olyan emberjogi aktivista, aki részt vett a ‘60-as évekbeli afroamerikai polgárjogi mozgalomban?

Michael Simmons: – A helyzet távolról sem olyan rossz, mint amit meséltek nekem. Az afroamerikai polgárjogi mozgalom aktivistái annak idején sokszor keveredtek erőszakos, veszélyes helyzetbe: az aktív tiltakozás – egy petíció aláírása, szavazás vagy akár egy vendéglőbe való belépés – folyamatos életveszélyt jelentett.

Erdélyben világos, hogy létezik konfliktus a magyarok és románok között, azonban ez nem erőszakos. Még fiatalok között sincsenek összecsapások, vagy ha vannak is, ezek nem szervezettek. Ugyanakkor pedig érvényben vannak olyan törvények, melyek jogokat biztosítanak a magyaroknak. Az egyik legfontosabb jogszabály szerintem az, hogy a magyarok képviselői anyanyelvükön szólalhatnak fel az önkormányzatokban.

Úgy gondolom, elsősorban a magyarok feladata a többség értésére adni, hogy elégedetlenek azzal, ahogy Romániában mennek a dolgok. Ugyanakkor a többség dolga biztosítani azt, hogy a kisebbségek kultúrája ne sérüljön.

A két népcsoport véleményem szerint meg tudja oldani ezt a helyzetet, persze csak akkor, ha a jövőbe néznek és nem hagyják, hogy a történelem elhomályosítsa ítélőképességüket.

A törvények biztosította jogok ellenére azt lehet látni, a magyarság meglehetősen passzív, amikor ezeket a jogokat érvényesíteni kellene. Miért van ez?

– Nem tudom. A közelmúltban beszélgettem két marosvásárhelyi magyar tanácsossal, és megkérdeztem, miért nem beszélnek magyarul a tanácsüléseken? Hiszen erre joguk lenne. Azt válaszolták, nem akarnak konfliktust a többségi tanácsosokkal, valamint hogy gyorsabban lehet dolgozni, hogyha mindenki románul beszél.

Azt hiszem, ezek nem jó válaszok. Jó oka van annak, hogy létezik ilyen törvény. És nem aktív tiltakozásról beszélünk, hanem pusztán a törvényes jogok gyakorlásáról. Hogyha a magyar felszólalások miatt a marosvásárhelyi tanácsülések tovább tartanak, hát ez a demokrácia ára. Hogyha gyors döntéseket akarunk, akkor a diktatúra a legjobb megoldás.

Itt van aztán az a hit, miszerint az, aki magyarul beszél, konfliktusba kerül a román tanácsosokkal: nem értem, miért számít kihívó viselkedésnek az, hogy a törvény előírásainak megfelelően a magyar tanácsosok anyanyelvükön beszélnek. Úgy látom, elsősorban a magyarok nem akarnak élni jogaikkal, hiszen a román tanácsosok nem akadályozzák a magyar nyelv használatát.

Ugyanakkor az átlagemberek sem igazán élnek jogaikkal.

– Ez minden elnyomott társadalomban így van. Akármilyen rossz a rendszer, az emberek megpróbálnak alkalmazkodni. Mississipi államban a ‘40-’50-es években állami terror uralkodott, sok embernek mégis kényelmes volt így: a helyzet kiszámítható volt, ismerték a szabályokat, és elfogadták azokat.

Sok tekintetben az erdélyi magyarság hasonlóképpen viszonyul: panaszkodnak, zúgolódnak, de kényelmesen elvannak azzal, ahogy a dolgok mennek. Ismerik a játékszabályokat, és nem tiltakoznak.

Hogyha én erdélyi magyar lennék, bojkottot hirdetnék olyan boltok ellen, melyeknek nincsen magyar alkalmazottjuk. Ezt a taktikát az Egyesült Államokban széles körben alkalmaztuk, legfőképp a déli államokban. A feketék csak olyan helyeken vásároltak, ahol az alkalmazottak között voltak afroamerikaiak és tisztelettel bántak fekete klienseikkel.

Hogyan sikerült a déli államokban legyőzni a feketék passzivitását?

– Nagyon nehéz volt. Minden helyzetnek megvannak a maga sajátosságai, és ezért nem szabad nagyban gondolkozni: nem hatékony Erdély-szinten harcolni a társadalmi változásért. Ehelyett kis közösségekben, földrajzilag jól körülhatárolt helyeken kell kezdeni.

Leltárt kell készíteni az adott közösség problémáiról, mint például a munkanélküliség, az hogy boltokban nem lehet magyarul beszélni, vagy hogy a rendőrség agresszíven viselkedik a kisebbségiekkel. Ezekre válaszokat kell megfogalmazni. Így meg lehet mutatni mindenkinek, hogy lehet változást elérni. Egy kis területen változást előidézni olyan, mint vízbe követ dobni: a siker híre továbbgyűrűzik és további sikerekhez vezet.

Erdélyben a viták során nagyon gyakran felmerülnek történelmi érvek. Ez jó vagy rossz?

– Számomra a gond épp az, hogy Erdélyben és a Balkánon általában az emberek nagyon erősen kötődnek a történelemhez, mely persze minden esetben szelektív: mindegyik népcsoport arra törekszik, hogy kiragadott történelmi mozzanatok segítségével bebizonyítsa nagyságát.

A történelemnek nem kellene befolyással lennie arra, ahogyan a jövőt látjuk. Az afroamerikai közösségnek volt egy olyan periódusa, amelyet a nacionalizmus dominált. Az emberek afrikai civilizációkról, királyokról és királynőkről beszéltek, és bár ez nagyon fontos volt a feketék önbecsülése szempontjából, egyáltalán nem segített megoldani azokat a hétköznapi problémákat, melyekkel szembesültünk.

Sokan szeretnek múltbeli eseményekkel büszkélkedni, ahelyett, hogy a jövőbe néznének. Világos, hogy a régióban ez a hozzáállás nagyon népszerű. Nem ismerem a romániai történelmet, de a történelem általában nem hozza egymáshoz közel a különböző nemzeteket. A kommunizmus ideje alatt biztosan volt közös magyar-román ellenállás, azonban azokról a helyzetekről, amikor a két nemzet képviselői együttműködtek, senki nem beszél.

Látványos hatása lenne az egész országban, ha egy megválasztott román hivatalosság magyarul beszélne. Így a történet kikerülne a „magyarok a románok ellen” sémából. Az amerikai polgárjogi mozgalom egyik jelentős mozzanata az volt, amikor már nemcsak feketék harcoltak jogaikért, hanem fehérek is csatlakoztak. Ez teljesen más kontextusba helyezte a mozgalmat. Én biztos vagyok abban, hogy élnek olyan románok Erdélyben, akik nem érzik magukat fenyegetve amiatt, hogy a magyarok síkra szállnak kultúrájukért.

Az erdélyi magyarság egyik fontos célkitűzése a székelyföldi autonómia, azonban két elképzelés ütközik ezzel kapcsolatban: az egyik az, hogy az autonómiát majd “fentről” megadják, a másik pedig az, hogy az autonómia a magyarok által kiépített struktúrák végső állomása lesz. Melyik modell működőképesebb?

– Nem ismerem annyira az erdélyi helyzetet, hogy meg tudjam becsülni, valóban megoldás-e az autonómia. De hogyha feltételezzük, hogy az autonómia majd mindent megold, akkor el kell mondjam, hogy a történelem során én nem ismerek példát arra, hogy az államapparátus csak úgy autonómiát adott volna egy területnek.

Ismereteim szerint az autonómia mindig az emberek önszerveződésére épült: társadalmi mozgalmak és intézmények kérdőjelezték meg a többségi társadalom állításait. Hogyha én itt élnék és magyar lennék, nem várnám, hogy Bukarest autonómiát adjon, hanem egy olyan környezetet próbálnék kiépíteni, ahol az autonómia logikus opcióként merülhetne fel.

Emlékszem a 10-15 évvel ezelőtti Koszovóra, amikor Rugova békés mozgalma lefektette az alapjait a koszovói albán intézményrendszernek: iskolákat, gazdasági intézményeket kezdtek működtetni. Ismétlem, én nem ajánlom az autonómiát, de hogyha az erdélyi magyarok szerint autonómiára van szükség, akkor azt mindenképpen alulról kell megszervezni.

Ugyanakkor értelmetlen úgy küzdeni az autonómiáért, hogy a magyarság megválasztott képviselői nem hajlandóak magyarul beszélni az önkormányzati testületekben. Én akár azt mondanám, hogy tegyenek fogadalmat az önkormányzati választásokon induló jelöltek: megválasztásuk esetén magyarul beszélnek majd a helyi tanácsban. És mindent elkövetnék annak érdekében, hogy aki ezt nem vállalja, azt ne válasszák meg.

Életrajz

Michael Simmons 1965-ben, 19 évesen csatlakozott az afroamerikai polgárjogi mozgalomhoz, főként a szegregáció eltörléséért valamint az afroamerikaiak szavazati jogáért küzdve. Később az afroamerikaiak vietnami háború elleni tiltakozásának a megszervezésében is tevékenykedett. A déli államokban szervezett tiltakozó akciók miatt 10 alkalommal került börtönbe.

A ‘70-es években a munkahelyi diszkrimináció ellen lépett fel, majd csatlakozott a dél-afrikai apartheid-ellenes küzdelemhez. 1983-86 között Philadelphiában dolgozott, a közösségi konfliktusok békés megoldása illetve a bandaháborúk felszámolása érdekében.

Tevékenysége a ‘90-es évek elején főként hidegháborúval volt kapcsolatos, 1995-tól a nukleáris leszereléssel foglalkozott. Jugoszlávia felbomlásakor Boszniában dolgozott többek között olyan közösségi tereket teremtve, ahol muzulmánok, horvátok és szerbek találkozhattak. Menedékhelyet működtetett Magyarországon olyan szerb fiatalok számára, akik lelkiismereti okok miatt megtagadták a katonai szolgálatot. Később Koszovóban egy roma politikai párt létrehozásán dolgozott, albán fiataloknak szóló pszichológiai programokat hozott létre, valamint egy szerb óvoda finanszírozásában segédkezett. Később foglalkozott még közép-európai cigányokkal és a balkáni szexrabszolgasá g terén is végzett kutatásokat.

Forrás: CEMO – Civil Elkötelezettség Mozgalom

Nyomást gyakorolni egy hatalmasságra mindig félelmetes. Interjú Linda Carranza emberjogi aktivistával

EMI — Wed, 07 Dec 2011 12:22:24 +0000

„Az emberek meggyőzték saját magukat arról, hogy semmit nem lehet tenni, azért, mert soha senki nem látta, hogy igenis lehet változást elérni” – így Linda Carranza aktivista.

Mi az alulról szerveződő (grassroots) mozgalmak meghatározása?

– Azt hiszem, példákkal lehet ezt a legjobban leírni. Az alulról szerveződő mozgalmak aktivistái azok, akiket az adott kérdés érint. Ugyanakkor ők határozzák meg, mit kell tenni. Például a nyárádszeredai ortodox templom ügye kiváló példa egy alulról szerveződő mozgalomra: a közösség fellépett egy olyan döntés ellen, mely őket közvetlenül érinti.

A grassroots mozgalmak egyik kulcsa a döntéshozatalban rejlik: nem a politikusok hoznak döntéseket, hanem az érintettek. Ők közlik álláspontjukat a politikussal, akinek aztán ezt képviselnie kell. És hogyha nem vállalja fel, akkor a mozgalom nyomást gyakorol rájuk. Sokkal jobb, ha a nyárádszeredaiak döntik el, mi a jó nekik, mint hogyha valaki Marosvásárhelyről vagy Magyarországról megmondja, mi a megoldás.

Az Egyesült Államokból jövök, ahol az alulról szerveződő mozgalmak teljesen megszokottnak számítanak. Ott nincs abban semmi különös, hogy ha az embereknek valami nem tetszik a városukban vagy a régiójukban, szervezkedni kezdenek. Egy csendes utcában nőttem fel, a párhuzamos utcában azonban nagy volt a forgalom. Az autók sokszor a mi utcánkban rövidítettek, aminek senki nem örült, mivel sok gyermek játszott itt. Így az utcabeliek azért kezdtek el harcolni, hogy valamilyen megoldást találjanak a problémára: például fekvőrendőröket szereljenek fel.

Hogyan lehet elültetni a grassroots aktivizmus magjait egy olyan társadalomban, melyet főként a passzivitás jellemez?

– Ez egy kényes dolog. Azt hiszem, meg lehet tanítani azokat a taktikákat, melyekkel egy hatalommal nem rendelkező civil nyomás alá tud helyezni hatalommal rendelkező embereket. Léteznek kipróbált és bevált módszerek, stratégiák, elméletek – ezt mind át lehet adni.

Ugyanakkor, ha egy idegen egy közösségbe látogat, és ő maga bizonyos problémákat észlel, akkor azokat neki nem feladata megoldani. A közösségre kell hagyni a problémák beazonosítását, mert ők tudják legjobban, melyek a valós gondjaik, csak épp ötletük nincsen arra, hogyan keressenek megoldásokat.

Romániában nincs nagy hagyománya az aktivizmusnak, politikai okok miatt: veszélyes, vagy épp lehetetlen volt szervezkedni évtizedekig, tehát nem kell meglepődni a nagyfokú tehetetlenségen. Ugyanakkor az is világos, hogy az emberek meggyőzték saját magukat arról, hogy semmit nem lehet tenni, azért, mert soha senki nem látta, hogy igenis lehet változást elérni. Ilyenkor jön jól a külső segítség: kipróbáltad ezt? Kipróbáltad azt? Én és Michael Simmons külső szemlélőkként tudunk tanácsokat adni. Persze nem kell szó szerint követni azt, amit mondunk, de talán ezek a tanácsok vezetnek a megoldást jelentő ötletekhez.

A helyiek mindig tudják, mivel lehet nyomást gyakorolni a helyi politikusokra: jól tudják, melyek az érdekeltségeik, hogyan lehet pénzbeli veszteséget okozni nekik, vagy pedig kapcsolataiknak ártani. Ezt egy kívülálló sosem tudhatja, csak a helyiek. Ha ismerjük a gyenge pontjukat, akkor már csak az a kérdés, hogyan lehet rávenni őket, hogy ne a saját, hanem a választóik érdekeit kövessék.

Nyomást gyakorolni egy hatalommal rendelkező személyre mindig félelmetes, azonban a félelem hamar elmúlik – a sikerek egyre inkább felbátorítják az aktivistákat. Hogyha valami egészen kis dolgot kezdeményezel, és rájössz, hogy nem omlott a fejedre az ég, a szomszédok nem dobálnak meg kövekkel, akkor következő alkalommal már magabiztosabban állsz ki egy-egy ügy mellett. Sőt, gyakran rájössz, hogy nagyon sok olyan ember van a városban, akit ugyanaz zavar, ami téged, csak fél bármit is tenni.

És hogyha ezek az emberek azt látják, hogy a kezdeményezőnek semmi baja nem esett, akkor egyre többen fognak fellépni. Ezért tartom fantasztikus kezdeményezésnek a Civil Elkötelezettség Mozgalmat: semmilyen radikális dolgot nem csináltak, nem gyújtottak fel vagy romboltak le semmit, de egy olyan közegben dolgoznak, ahol a legkisebb lépés is radikálisnak számít, mivel korábban egyáltalán semmi nem történt.

A CEMO első kezdeményezéseikor az emberek reakciója az volt, „ti meg vagytok bolondulva”? A következő reakció az lesz, hogy “hallottad, mi történt? A CEMO kellene csináljon valamit”. A következő szint pedig az lesz, hogy “hallottad, mi történt? Én tiltakozni fogok”. Ez egy folyamat.

Forrás: Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO)

Népszerűek a kétnyelvű kaputáblák Sepsiszentgyörgyön

EMI — Mon, 24 Oct 2011 21:49:19 +0000

Várakozáson felüli sikernek örvendenek a kétnyelvű kaputáblák Sepsiszentgyörgyön: a harapós kutyára, illetve parkolási tilalomra magyar és román nyelven figyelmeztető műanyag lapokból már alig maradt, pedig ezerkétszázat nyomtattak. A kezdeményezők azt fontolgatják, hogy újabb tételt rendelnek, mert egyre többen kérnek belőlük, már faluról, sőt, Marosvásárhelyről és Szatmárról is érdeklődtek – mivel azonban ezeket Sepsiszentgyörgy városának költségvetéséből fizették (2000 lejbe került), máshova nem tudnak adni.
A hétköznapi érintkezésben elhanyagolt kétnyelvűséget ösztönző helyi mozgalom az Erdélyi Magyar Ifjaktól indult, a szervezet önkéntesei járták az utcákat, és kopogtak be a házakhoz. Néhol ugyan rájuk csukták az ajtót, de többnyire kedvezően fogadták a fiatalokat, akik a polgármesteri hivatal hozzájárulásával elkészült táblákat is kiosztották. Ingyen, mert nem a pénzbeli nyereséget tekintették – közölte az EMI elnöke, Nemes Előd, aki szerint bőven van még tennivaló az anyanyelvhasználatért. Igaz, hogy két nyelven tájékoztató feliratokat sehol sem lehet kapni, de sokan kényelemből, nemtörődömségből választják az egyszerűbb megoldást, vagy mert – legyünk jóindulatúak – nem tudják, hogy másképp is lehet. A világhálón már látni olyan háromszéki magyar diákokat, akik az iskolájuk nevét románul írják, megszokták, hogy ez a hivatalos változat. Ez a nemkívánatos jelenség pár év alatt uralkodóvá válhat, ezért kell tenni ellene.
Az EMI következő lépésben a közintézményeket, cégeket, üzleteket keresi fel, hiszen e térségben többnyire az alkalmazottak és az ügyfelek többsége is magyar – és aligha sérti a románokat, ha egy reklám vagy a Dohányozni tilos magyarul is olvasható lesz. Többek között a fogyasztóvédelmi elérhetőség is csak románul jelenik meg – azokban az üzletekben, ahol négyből három vásárló magyar. És akkor csodálkoznak, hogy a panaszok 80 százaléka a lakosság 25 százalékát kitevő román ajkúaktól származik… Ha a hivatalok nem lépnek, a civil szférának kell nyomást gyakorolnia rájuk, és persze az embereknek is fel kell lépniük az anyanyelvükért. A nyelvijogok.ro honlapon legalább ötvenféle kétnyelvű táblát kínálnak a mindennapi helyzetekre, a nyitvatartási időtől kezdve a távozót köszöntő feliratokig: a példa adott, lehet követni, továbbvinni.

2011. október 25., kedd – Demeter J. Ildikó

Sikeresek a kétnyelvű kaputáblák Sepsiszentgyörgyön

Sikeres a kétnyelvű kaputábla-program Sepsiszentgyörgyön, ahol augusztus elején kezdték osztani a harapós kutyára, parkolási tilalomra magyar és román nyelven figyelmeztető műanyag táblákat.

A kezdeményezők azt fontolgatják, hogy újabb tételt rendelnek, mert egyre többen kérnek kétnyelvű táblát a székelyföldi városban. A környező településekről, sőt, Marosvásárhelyről és Szatmár megyéből is érdeklődtek, hogyan kaphatnának táblákat.

Mivel az összesen 2 ezer lejbe (134 ezer forint) kerülő, 1200 darab kétnyelvű táblát Sepsiszentgyörgy önkormányzata fizette ki a város költségvetéséből, más települések lakóinak nem tudnak adni belőle – írja a Háromszék című sepsiszentgyörgyi napilap internetes oldalán.

A hétköznapok kétnyelvűségét ösztönző helyi mozgalom augusztus elején indult. Az Erdélyi Magyar Ifjak önkéntesei járták az utcákat, és kopogtak be a házakhoz, ingyen osztva a táblákat.

Az EMI azt tervezi, hogy következő lépésként a közintézményeket, cégeket, üzleteket keresik fel a kétnyelvűség népszerűsítése érdekében. A „feliratminták” aloldalon többféle kétnyelvű táblát kínálnak a mindennapi helyzetekre, a nyitvatartási időtől kezdve a köszöntő feliratokig.

MTI

Többszáz kétnyelvű kaputáblát osztottak szét az elmúlt három hónapban Sepsiszentgyörgyön az EMI önkéntesei, a kampányt a megyeszékhely Polgármesteri Hivatala támogatta.

Az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki területi elnöke, Nemes Előd a Sepsi Rádiónak elmondta, hogy a város nyelvi tájképének egységesítése céljából 1.200 kétnyelvű kaputábla került kiosztásra a városban a magánházak lakói számára: magyar és román nyelvű. Az EMI önkéntesei tájékoztató levelet tettek a postaládákba, majd kérésre megajándékozták a lakókat a táblákkal. Az akció során 5oo „Parkolni tilos”, és 7oo „Harapós kutya” feliratú táblákat osztottak szét.

2011-10-26

Sikeresek a kétnyelvű táblák

Összesen 1200 Parkolni tilos! és Harapós kutya feliratú, kétnyelvű táblát osztott szét az elmúlt hónapokban az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki területi szervezete Sepsiszentgyörgyön. Nemes Előd, a civil szervezet megyei elnöke elmondta: a parkolós táblából 500-at, a másikból 700-at bocsátottak a lakosság rendelkezésére, és még legalább ennyire lenne szükség. Marosvásárhelyről és Szatmárnémetiből is érdeklődtek a kezdeményezés iránt.

2011.10.20

Kétnyelvű kaputáblák Sepsiszentgyörgyön – ingyen

EMI — Tue, 27 Sep 2011 13:11:59 +0000

Még Székelyföldön is ritka a magyar nyelvű tájékoztató kaputábla. Parcare interzisa (Parkolni tilos), Caine rau (Harapós kutya) – olvasható mindenhol románul. Ezt helyezik ki a lakók, mert nem lehet kétnyelvű táblákat beszerezni. Sepsiszentgyörgy nyelvi tájképének egységesítése céljából 1200 kétnyelvű kaputábla kerül kiosztásra a városban a magánházak lakói számára: magyar és román nyelvű. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) önkéntesei minden utcát bejárnak, tájékoztató levelet tesznek a postaládákba, majd pár napra rá bekopognak a lakókhoz és megajándékozzák őket a táblákkal. A kétnyelvű kampány júliusban kezdődött, a lakók jól fogadták a táblákat, legtöbben már ki is függesztették azokat. Az EMI tagjai fontosnak tartják, hogy a magyar nyelvet széles körben, a mindennapi életben is állandóan használjuk.

A kampány ötletgazdája Antal Árpád-András, Sepsiszentgyörgy polgármestere. A lakók a következő elérhetőségen igényelhetnek kétnyelvű táblákat: az emihirek@yahoo.com címen vagy a 0754902518 telefonszámon.

A www.nyelvijogok.ro oldalon nagyon sok felirat kétnyelvű változata megtalálható, ajánljuk más települések civil szervezeteinek és önkormányzatainak figyelmébe. Az önkormányzatok anyagilag kellene támogassák a kampányt, a civil szervezetek pedig a táblák terjesztésében kellene szerepet vállaljanak.

Tisztelt sepsiszentgyörgyiek!

Az anyanyelvünk, a kultúránk megőrzése és az emberi méltóságunk a legfontosabb értékeink.

Tájékoztatjuk Önöket, hogy Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatalával közösen indított programunk keretében lehetőség nyílik kétnyelvű (magyar feliratot is tartalmazó) tájékoztató táblákat igényelni, melyek közérdekű információkat tartalmaznak (pl. PARKOLNI TILOS, HARAPÓS KUTYA stb.).

Önkénteseink három napon belül felkeresik Önt és megajándékozzák egy kétnyelvű táblával, melyet kérünk a régi, egynyelvű tábla helyébe kifüggeszteni.

Célunk nem csupán jelezni, hanem mindenkit cselekvésre buzdítani. Fontosnak tartjuk, hogy a magyar nyelvet széles körben, a mindennapi életben is állandóan használjuk.

Észrevételeiket, igényeiket kérjük jelezzék a 0754902518 telefonszámon.

Tisztelettel

Nemes Előd

Erdélyi Magyar Ifjak

háromszéki területi elnök

Magyar feliratokat helyeztek ki ismeretlenek a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen Sepsiszentgyörgyön

EMI — Tue, 19 Apr 2011 12:05:03 +0000

Magyar nyelvű feliratokat helyeztek ki ismeretlenek a Babeș-Bolyai Tudományegyetem épületében Sepsiszentgyörgyön – mert az egyetem magyar vezetősége nem volt képes rá. A hatalmas, új épületben vannak ugyan kétnyelvű feliratok, de hiányos a magyar feliratozás, a hallgatók számára leginkább közérdekű információk nem olvashatóak magyar nyelven. Nincs órarend magyarul, a hallgatók a tantárgyak egy részének nem ismerik a magyar elnevezését emiatt. A Vállalatgazdaságtan kar titkárságának ajtaján szinte semmit nem ír magyarul – pedig ott tájékozódik leggyakrabban az ember. Az új, hatalmas épület egyik homlokzati táblája is csak román nyelvű. Az egyetem sepsiszentgyörgyi tagozatának honlapja is kizárólag román nyelvű – pedig az összes tanár és a vezetőség is magyar és az egyetem kolozsvári honlapjának is van magyar változata. Üdítő kivételt csak a Közigazgatás szak kétnyelvű feliratai és háromnyelvű weboldala jelentenek.

A XXI. században, az Európai Unióban, a magát multikulturálisként meghatározó Babeș-Bolyai Tudományegyetem egyik székelyföldi tagozatán ez a diszkrimináció megengedhetetlen. Amennyiben a helyzet nem változik, hamarosan újabb figyelemfelkeltő akciók következnek.

2005 októberében a mai új épület helyén sepsiszentgyörgyiek százai tüntettek az önálló állami magyar Bolyai Egyetemért, a követelések között kiemelt helyen szerepelt, hogy új épületet kívánnak a szentgyörgyi egyetemnek. Senki nem gondolt arra, hogy felépül az új egyetemi épület és ebben magyar vezetők fogják cenzúrázni a magyar nyelvet. Szégyen, hogy az egyetem hallgatói és leendő diákjai kell erre felhívják a figyelmet és saját kezűleg kell kihelyezzék a magyar feliratokat, az erről szóló videófilm pedig az interneten kering. Felszólítjuk az egyetem vezetőségét és Fazakas József igazgatót, hogy maradéktalanul tegyen eleget a magyar közösség elvárásainak, mely a magyar nyelvi környezetet és ügyfélszolgálatot is elvárja – ezek nélkül a magyar nyelvű oktatás mit sem ér, hiszen másodrangúvá süllyeszti az anyanyelvet.

Erdélyi Magyar Ifjak

Tüntetés a Bolyai Egyetemért – 2005

Tüntetés a Bolyai Egyetemért – 2006

Nyílt nap a Bolyai Egyetemért – 2006

Magyar nyelvű feliratokat helyeztek el az egyetemisták

Magyar nyelvű feliratokat helyeztek el a Babes-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tanszékén harmadéves egyetemisták. Az akcióról Nemes Előd tanár értesítette híradónkat, és beszámolt arról, hogy az egyetem sepsiszentgyörgyi épületében hiányos volt a magyar nyelvű feliratozás, annak ellenére, hogy az 1000 diák 80 százaléka magyar, illetve a tanárok javarésze is az.

Nemes Előd szerint az egyetemi titkárság hirdetőtábláján például román nyelven közölték az órarendet, a magyar tannyelvű osztályok diákjaival, emiatt sok fiatal nem is tudta, hogyan nevezik az adott tantárgyat anyanyelvén. Nemes Előd hozzátette: a Babes-Bolyai Tudományegyetemen három tanszék működik, a Fazakas József főigazgató által vezetett vállalatgazdaság tanszék honlapja is kizárólag román nyelvű, miközben a közigazgatási tanszék internetes oldala három nyelven olvasható.

A sepsiszentgyörgyi egyetemi tanár szerint a magát multikulturálisként meghatározó Babeş–Bolyai Tudományegyetem egyik székelyföldi tagozatán megengedhetetlen, hogy ne létezzen többnyelvűség. A sepsiszentgyörgyi egyetemisták ugyanakkor felszólítják az egyetem vezetőségét, hogy teremtse meg a magyar nyelvi környezetet és biztosítsa a magyar ügyfélszolgálatot is, mert enélkül mit sem ér a magyar nyelvű oktatás.

Kovács Zsolt
Marosvásárhelyi Rádió

Magyar feliratokat a sepsiszentgyörgyi egyetemre

Ismeretlen tettesek magyar nyelvű feliratokat helyeztek el a sepsiszentgyörgyi Babeş–Bolyai Tudományegyetem épületében, mert az egyetem magyar vezetősége nem volt képes rá – tájékoztatott az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) háromszéki szervezete.
A szervezet honlapján – www.emihirek.ro – egy videofelvétel is látható a sepsiszentgyörgyi egyetem épületében levő feliratokról, táblákról. Az új épületben vannak ugyan kétnyelvű feliratok, de a magyar feliratozás hiányos, a diákok számára közérdekű információk nem olvashatóak magyar nyelven. Nincs magyar órarend, a tantárgyak egy részének magyar megnevezését sem lehet tudni, a Vállalatgazdaság kar titkárságának ajtaján szinte semmit nem írnak magyarul. Az épület homlokzati táblája is csak román nyelvű, akárcsak az egyetem sepsiszentgyörgyi tagozatának honlapja, pedig a tanárok és a vezetőség is magyar, ráadásul a kolozsvári egyetemnek is van magyar weboldala. Kivételt csak a Közigazgatás kar kétnyelvű feliratai és háromnyelvű internetes oldala jelent – áll az EMI honlapján.
,,A XXI. században, az Európai Unióban, a magát multikulturálisként meghatározó Babeş–Bolyai Tudományegyetem egyik székelyföldi tagozatán ez a diszkrimináció megengedhetetlen. Amennyiben a helyzet nem változik, hamarosan újabb figyelemfelkeltő akciók következnek” – figyelmeztet az EMI. Emlékeztetnek: 2005 októberében a mai új épület helyén sepsiszentgyörgyiek százai tüntettek az önálló állami magyar Bolyai-egyetemért, és új ingatlant kértek a sepsiszentgyörgyi egyetemnek. Senki sem gondolt arra, hogy felhúzzák az új épületet, és ebben magyar vezetők fogják cenzúrázni a magyar nyelvet. Szégyen, hogy az egyetem hallgatóinak és leendő diákjainak kell felhívniuk erre a figyelmet. Felszólítják az egyetem vezetőségét és Fazakas József igazgatót, hogy maradéktalanul tegyen eleget a magyar közösség elvárásainak, mely a magyar nyelvi környezetet és ügyfélszolgálatot is elvárja.

Farcádi Botond, Háromszék – 2011. április 23., szombat

A hegy ment Mohamedhez – Magyar fordítások az egyetemen

Ismeretlenek magyar feliratokat helyeztek el a Babeş-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán, az intézményben ugyanis, bár található néhány magyar hirdetmény, komoly hiányosságok észlelhetők e téren.

Nemes Előd, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) háromszéki vezetője, az egyetem egyik tanára lapunknak elmondta, a szervezet felvállalja az akciót, de a feliratokat kihelyező fiatalok kiléte titok, ugyanakkor más, az EMI-től független emberek is részt vettek ebben. Számos közérdekű információ nem olvasható el magyarul, a hallgatók a tantárgyak magyar megnevezésével sincsenek tisztában, tette hozzá. A tagozat honlapja is csak román nyelven olvasható, holott a tanárok, a vezetőség is magyar.

A fiatalok hamarosan kéréssel fordulnak az egyetem vezetőségéhez, hogy a hiányt pótolják, amennyiben erre nem kerül sor, újabb figyelemfelkeltő akciót szerveznek.

– Azt nem mondhatjuk, hogy nincsenek naprakészen, hiszen az akciót követő napon már több helyen is megjelentek magyar fordítások – fogalmazott Nemes –, inkább hanyagságról lehet szó.

Az egyetemi szünidő miatt lapunk Fazakas József igazgatóval nem tudott beszélgetni a téma kapcsán.

Nyelvhasználat 1840-ben: nem hajlandó németül levelezni Háromszék önkormányzata

EMI — Sun, 30 Jan 2011 10:39:10 +0000

Háromszéken az 1840-es éveket a nemzeti öntudatra ébredés évtizedének is nevezhetjük. A magyar nyelv használatát a társadalmi, politikai élet minden területére törekednek kiterjeszteni. E logika mentén haladva a sepsiszentgyörgyiek, de Háromszék igazgatása sem hajlandó tovább a brassói tanáccsal németül levelezni.

A katonaság konzervativizmusával és birodalmi elfogultsággal ragaszkodik hivatalos szinten a német nyelv kizárólagos használatához, ennek a szemléletnek a megváltoztatásáért szállnak harcba a háromszéki hatóságok. 1830-ban Bora Elek alkirálybíró utasítja vissza a II. Székely gyalogezred németül szóló levelét a kétnyelvűség szükségességére hivatkozva. 1833-ban a Gubernium arra utasítja a civil hatóságot, hogy ameddig az országgyűlés törvényt nem módosít, a főhadvezérségnek és az ezredeknek a székekkel folytatott levelezését német nyelven is fogadják el. Válaszlevelében a főkirálybíró arról értekezik, hogy amikor a két ezrednek német ajkú parancsnoka volt, a levelezés a szék és az ezredek között magyarul is folytatódhatott, most magyar parancsnoka van a huszárezrednek, és németül kezdtek levelezni. Ezt a próbálkozást a polgári hatóság visszautasítja, annál is inkább, mivel a tisztviselők közül nagyon kevesen ismerik a német nyelvet, de ha a katonaság mégis megtagadná a magyarul történő érintkezés lehetőségét, akkor inkább használnák erre a célra a latin nyelvet. Az 1840-es országgyűlésen arról is vitáznak, hogy a főhadvezérség a főkormányszékkel és természetesen a székek területén lévő mindenféle elöljárósággal magyarul levelezzenek, és az erdélyi ezredeknél a vezényszavakat magyarul is használják.

A szomszédos törvényhatóságokkal folytatott levelezések kérdésében is a magyar nyelv általánosításáért hadakoznak. 1843-ban a brassói tanács Háromszék tiszti hivatalának német nyelven írott levele indulatokat váltott ki a címzettek részéről, mint válaszukban írják az 1791-es törvénycikk a német nyelvet nem sorolta az igazgatási nyelvek közé, ezért vagy magyarul, vagy latinul írott levelezést fogadnak el.

A háromszékiek úgy gondolják, hogy – elvi kérdésről lévén szó – szükséges a főhatóság döntőbíráskodása. 1843 nyarán a főkormányszék közbenjárását kérik a brassóiak rendreutasítása tekintetében, hogy a német nyelvű levelezést azonnal cseréljék fel magyar nyelvűvel. A Gubernium 1843. szeptember 13-án kelt válaszában arról tájékoztatja a panasztevőket, hogy a brassóiak a székely és magyar törvényhatóságokkal folytatott levelezésekben az eddig fennállott gyakorlatot ezután is tartsák tiszteletben, ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az 1791-es törvénycikk a szász nemzettel való kapcsolattartásban alkalmazott nyelvet nem említi, nem lehet ezért a szászokat magyarul való levelezésre kényszeríteni, tőlük a latin nyelven írt leveleket kötelesek elfogadni. Miután a szászok a királynál panaszkodtak a magyar nyelv használata ellen, gróf Teleki József kormányzó 1844. július 15-én arra utasítja Háromszék elöljáróit, hogy vizsgálják meg a szász törvényhatóságokkal 1791-1840 között folytatott levelezésekben a használt nyelvet, és aszerint vagy a latint vagy a németet fogadják el. A birodalmi hivatalos nyelv ellenében a kormányzó tehát képtelen a magyar nyelvet az azt megillető rangra emelni. Ennek az elbizonytalanodásnak a tudatában a brassóiak továbbra is németül írják Háromszéknek címzett leveleiket, ezért 1846-ban Háromszék ismételten főkormányszéki eligazítást kért. A Gubernium az addig is hangoztatott véleményét erősítette meg, miszerint németül a brassóiak a háromszékiekkel ne levelezzenek, hanem mindaddig, míg legfelsőbb határozat születik, a korábbi gyakorlatot tartsák tiszteletben, tehát a latint tekintsék az érintkezés nyelvének.

A tapasztalatok miatt az 1846. augusztus 10-11-én tartott háromszéki közgyűlésen fontos teret szentelnek a kérdésnek, amelyet országgyűlési követeik különös figyelmébe is bíznak: „Semmi sem hasznosabb, mint egy nemzetnek léte biztosítékáért, nyelvéért harcolni. Igyekezzenek minden módot felhasználni arra, hogy a magyar nyelv diplomatikai állását, melyből törvény által soha ki sem szoríttatott, mentől előbb visszakapja, és ezáltal nemzeti létünket szilárd alapokra gyökereztetni törekedjenek.”

Cserei Zoltán, Önkormányzatiság és katonai hatalom Háromszéken a 18.-19. században (2009)

Magyar nyelvhasználat Szlovéniában – példa és ötlettár

EMI — Fri, 14 Jan 2011 18:08:17 +0000

Egész Szlovéniában mintegy 6000 magyar él, tehát körülbelül tizedannyi, mint Erdélyben egyedül Nagyvárad városában.

Az önálló Szlovénia létrejötte után a kilencvenes évek végére azonban meglehetősen anyanyelvbarát jogi, törvényi szabályozás jött létre. A mintegy másfélszáz-fős helyi magyar értelmiség rájött, hogy a kétnyelvűség a magyarul tudók számára állásokat, pénzt és egyéb lehetőségeket jelent, és megpróbálja a törvényi kereteket tartalommal feltölteni.

Nézzük mire jutottak!

A kétnyelvű helységnévtáblákkal nincs gond, sem a község bejáratánál, sem a kijáratánál, sem a vasúton. A településrészek, az országos útügyi vállalat által kitett országúti irányjelző táblák illetve a településen belüli összes közlekedési tábla feliratozása kétnyelvű. De például a parkolóautomaták mind kívül, mind a szoftjukat tekintve többnyelvűek, és ha a magyar nyelvet választod, a kinyomtatott cetlin is magyarul szerepelnek az utasítások.

Olyasmikre is figyelnek, hogy a postaládák vagy az autóbusz-megállók feliratai szintén olvashatóak legyenek anyanyelven is. Természetesen a játszóterekről sem felejtkeztek el.

Az utcanevek, sőt a házszámtáblákon feltüntetett utcanevek is kétnyelvűek, és ez a kétnyelvűség ’valós’, tehát nemcsak az „utca” vagy a „tér” szócskára terjed ki, hanem a teljes megnevezésre.

A különféle hivatalokon a feliratok kétnyelvűek. Fontos, hogy magyar nyelv hivatalos használata nem csak a helyi tanács alárendeltségében működő intézményekre igaz, hanem az központi állam hivatalaira is (például adóhatóság, vagy Honvédelmi Minisztérium), vagy olyan állami, de nem államigazgatási intézményekre is, mint például a bíróság, vagy az erdő-felügyelőség.

A magyar nyelv nem csak kívül, az intézmények tábláin jelenik meg, de belül is, és ez olyan csekélységekig kiterjed, mint a mentőautó feliratozása.

Az önkormányzati és az állami épületeken, iskolákon magyar zászló van kitűzve az év minden napján. A piros-fehér-zöld zászló ki van téve a polgármesteri hivatali tanácstermekben, és például a lendvai szlovén nemzetiségű polgármester szintén a zászló előtt állva díszeleg a különféle hivatalos alkalmakkor, mint a tanácsülések vagy közmeghallgatások. Persze zászlóügyben itt is vannak gondok: a rendőrkapitány csak a nemzeti ünnepeken akarta kitűzni a magyar zászlót, a hétköznapokon nem. A belügyminiszter rendreutasította. (Ez nem vicc, még ha viccnek is hangzik!)

Magyar zászló az iskolákon

Az EU pénzekből történő fejlesztéseknél, a támogatás ténye és forrása magyar nyelven is fel van tűntetve.

A hivatalok ügyelnek arra, hogy a magyar nyelvet használni kívánó polgárok lehetőleg ne szenvedjenek hátrányt. A különféle nyomtatványok a helyiek szerint ’természetes’, hogy magyar nyelven is kitölthetők, így például a helyi építési hatósághoz benyújthatók magyarul a kérelmek. A itt bemutatott különféle adóbevallási ívek, az állami munkaközvetítőnél történő jelentkezőlap, vagy az, hogy akár az érettségire történő jelentkezés, az óvodai felvétel is elintézhető magyarul, mind azt igazolják, hogy aki akarja, az a legkülönbözőbb állami hatóságoknál a legkülönbözőbb ügyeit intézheti anyanyelven.

A fordított irányú a hivataltól a polgár felé irányuló kommunikáció esetére is igaz ez: a hivatalok kétnyelvű leveleket küldözgetnek, még az olyan országos jellegűek is, mint például a nyugdíjkassza. A fontos ügyekről (például a pénzcsere, vagy nagyobb építkezések) az országos szervek, minisztériumok, nemzeti bank is magyarul informálják a polgárokat. A szlovéniai AJOFM a helyi magyar újságban hirdeti a szabad állásokat, s agronómus vagy pincér nem lehet akárki – a magyar nyelvtudás előfeltétel.

Egyébként alapszinten igen sok szlovén beszél magyarul – ugyanis a vegyesen lakott községekben a magyar nyelv tanulása az iskolákban kötelező. Azt, hogy a többségi nemzet megismerje a magyar településneveket az is garantálja, hogy a nyilvános térképeken – még az országos atlaszokban is – a magyar elnevezések is szerepelnek.

A különféle (nem csak helyi) választásoknál a jelölőcédulák kétnyelvűek, de mindez semmi ahhoz képest, hogy az érettségi bizonyítvány, a személyi igazolvány és az útlevél is az, az első szótól az utolsóig. Talán a romániai magyarság is máshogy viszonyulna az államhoz, amelynek polgára, ha a buletinen az állna „személyi igazolvány”.

Romániában is törvény írná elő, jellemzően mégsem fordítják le a helyi tanácsi határozatokat az önkormányzatok magyar nyelvre, mondván „drága”, „felesleges”, nehéz a „szaknyelv”. Ami itthon nem megy még olyan nagy városokban, mint Sepsiszentgyörgyön sem, az Muravidéken valahogy sikerül. Például még Dobornakon, egy ezer lakosú – abból is alig felerészben magyarok által lakott – községben is.

Az olyan országos szervek, mint az alkotmánybíróság, vagy az Állandó Választási Hatóság a kisebbségi problémákat érintő határozataikat magyar nyelven is kibocsátják. (Tehát ezeket nem utólag fordítja le x vagy y – az eredeti hatóság adja ki, teszi fel saját honlapjára a magyar nyelvű változatot.)

Az üzleti életben is ügyelnek a kétnyelvűségre. Nem csak az őslakosok, de még a kínai boltos és az arab kebabos is tudja, a boltra illik kitenni a magyar feliratot.

A magyar feliratok nemcsak a kisboltok cégéreire jellemzőek, mint nálunk, hanem a multik által üzemeltetett nagy bevásárlóközpontokra is. Olyan ’óriások’, mint a Lidl vagy a Spar is megtanultak magyarul! (Talán ez utóbbi azért nem ment csődbe ott, míg itt igen?)

Az országos bankok, biztosítótársaságok helyi fiókjai szintén kétnyelvűek. Az egészben az az érdekes, hogy minden igaz az olyan multinacionális bankokra is akik jelen vannak Romániában is, de Székelyföldön vagy a Partiumban egyetlen magyar szót se mernek/akarnak kiírni.

Nemcsak az állandó feliratok, hanem a hirdetések, reklámok, óriásplakátok között is találunk magyar nyelvűeket. Többek között a Szlovén Posta is hirdet magyarul.

A benzinkutak is kétnyelvűek – és nem ám csak olyan MOL-féle kétnyelvűségről (itt-ott egy feliratocska) van szó! A MOL szerint egyszerűen nincs elég hely a töltőpumpákon ahhoz, hogy ott több nyelv is elférjen. Lehet, hogy el kéne küldeni őket egy lendvai tanulmányútra.

Tábla a egy városi parkban. Itt állnak ők. Lehet, hogy magyar nyelv nyilvános és hivatalos használata terén nekünk is ide kéne eljutnunk?

Forrás: www.nyelvijogok.ro

Nem akarnak magyarul tudni a marosvásárhelyi vasútállomáson

EMI — Fri, 02 Apr 2010 17:21:32 +0000

Nem tudok magyarul – de nem is akarok. Röviden így lehetne összefoglalni a marosvásárhelyi vasútállomás alkalmazottjának hozzáállását. Neki azt üzenjük: elvárjuk, hogy a pénzünkért anyanyelvünkön is kiszolgáljanak, mert nem mi vagyunk érte, hanem ő van értünk.

Egyébként nagyon jól csinálja az utas, mindenkinek így kellene jegyet venni. Háromszor elmondani magyarul és vitatkozni, ha még akkor sem akarja érteni. Ismétlés a tudás atyja! Ha sokan gyakoroljuk ezt a szokást, kénytelenek lesznek alkalmazkodni.

Jogunk van-e nekünk, Erdély másfél millió magyarjának, hogy használjuk anyanyelvünket? Rajtunk múlik!

Kétnyelvű feliratok az Európai Unió országaiban

EMI — Thu, 01 Apr 2010 16:41:09 +0000

: Kétnyelvű helységnévtábla Ausztriában

“Európa történelmi regionális vagy kisebbségi nyelveinek – amelyek közül néhányat az esetleges eltűnés veszélye fenyeget – védelme hozzájárul Európa kulturális gazdagságának és hagyományainak megóvásához és fejlesztéséhez.

A regionális vagy kisebbségi nyelv magánéleti és közéleti gyakorlásának joga az Egyesült Nemzeteknek a Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egyezség okmányában foglalt elveknek megfelelően és az Európa Tanácsnak az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről szóló Egyezménye szellemében elidegeníthetetlen jog.

Európa különböző országaiban és régióiban a regionális vagy kisebbségi nyelvek védelme és fejlesztése fontos hozzájárulás egy olyan Európa felépítéséhez, amely a demokrácia és a kulturális sokrétűség elvein alapul.”

Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája

Strasbourg, 1992.X.2.

Az alábbi kétnyelvű feliratok a következő országokban találhatóak: Ausztria, Nagy-Britannia, Bulgária, Belgium, Csehország, Olaszország, Észtország, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Norvégia, Spanyolország, Svájc, Szlovákia, Szlovénia.

Forrás: www.nyelvijogok.ro

Meghamisította a magyar nyelvről szóló szavazást az egyik román újság

EMI — Mon, 08 Feb 2010 09:39:47 +0000

A Sepsiszentgyörgyön megjelenő Observatorul de Covasna napilapot mérsékelt, kiegyensúlyozott újságként ismerik a város lakói, melyet magyarok is szívesen olvasnak.

Ledöntöttek bizonyos tabukat is az elmúlt években, hiszen magyar civil szervezetek vezetőiről és magyar politikusokról is közöltek interjúkat, cikkeket, ellentétben a másik román újság merev hozzáállásával, amely kizárólag az érzékeny témának számító politikai nyilatkozatokat elemezte, magáról az erdélyi magyar társadalomról, annak szervezeteiről, életéről, életfelfogásáról, hiteles múltjáról, elvárásairól nem igazán közölt semmit, megfosztva a székelyföldi románságot a magyar közösség jobb megismerésének lehetőségétől.

Éppen ezért érthetetlen az Observatorul de Covasna napilap weboldalának legutóbbi megnyilvánulása, mellyel a magyar nyelv hivatalos státusára vonatkozó szavazást meghamisították. Előszöris feltették az eget rengető kérdést:

Egyetért Ön a magyar nyelv hivatalossá tételével Székelyföldön?

Sunteţi de acord cu oficializarea limbii maghiare în Secuime?

Aki némi ellentmondást vél a kérdésben felfedezni, mert pl. eszébe jut, hogy az országban egész sor törvény garantálja a magyar nyelv használatát, az nyilván merényletet követ el az érzékeny román nép ellen. A magyar nyelv ugyanis már most hivatalos Székelyföldön, az Alkotmány és a 215-ös közigazgatási törvény szerint azokon a településeken, ahol a magyarság aránya meghaladja a 20%-ot, lehet használni a magyar nyelvet mindenhol: hivatalokban, bíróságokon, szóban és írásban egyaránt. Hogy sokan nem élnek vele, az más témakörbe tartozik.

De a fenti kérdést mégis feltették a www.covasnamedia.ro oldalon, azonban a szavazás nem az elvárásaiknak megfelelően alakult, a válaszadók többsége ugyanis egyetértett a magyar nyelv hivatalossá tételével. Ezért a kérdést egy nap múlva megcserélték, a válaszokat azonban megtartották, így akik addig a magyar nyelv hivatalossá tételére szavaztak, meglepődve észlelték, hogy a weboldal mágusának köszönhetően tulajdonképpen az ellenkező választ támogatták.

Ellenzi Ön a magyar nyelv hivatalossá tételét Székelyföldön?

Sunteţi împotriva oficializării limbii maghiare în Secuime?

És hogy ne unatkozzunk, harmadik változatként visszakerült az eredeti kérdés, azonban láss csodát, hirtelen helyet cserélt az „igen-nem” válaszopció a kérdés alatt, továbbra is az ellenkezőjét mutatva a tisztes szavazásnak.

Így fordult elő először az internetes szavazás történetében, hogy a „nem” lehetőséggel kezdődik egy válaszadási opció…

A szerkesztőség ezen megnyilvánulása minősíthetetlen. Érthetetlen. Magyarázatot követel.