A Történelmi Vitézi Rend és az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezete a Don-kanyar jeltelen sírjaiban nyugvó magyar honvédek emlékére tartott megemlékezést január 12-én, a sepsiszentgyörgyi katonatemetõben levõ emlékmûnél.
Ennek apropóján beszélgettünk az emlékezésen felszólaló Bordás Attilával, a vitézi rend tagjával, aki részletesen ismertette a hatvanhét évvel ezelõtti eseményeket.

Két hónapja jelent meg a magyarországi Ismerős Arcok rockzenekar ötödik, Lélekvesztő című nagylemeze, ennek a bemutató turnéja zajlik most egészen decemberig.

Ezt a koncertsorozatot szakították meg múlt heti, székelyföldi, háromszéki ötvenhatos ünnepségsorozaton való fellépéseikkel, és mindeddig előzmény nélküli jótékonysági koncertet adtak Bikfalván a református templomban (az összegyűlt pénzből jövőre megkezdik a templom felújítását).

Erős várunk nékünk az Isten – mondja az ének is. Mennyire igaz ez a Kárpát-medence délkeleti sarkában, a háromszéki Bikfalván?
Teljes mértékben igaz, hiszen a történelem viharai nem kímélték Bikfalvát sem, és ahogyan egész nemzeti közösségünk Isten oltalmának köszönhetően megmaradt a Kárpát-medence e délkeleti csücskében, ugyanez elmondható erről az alig 400 lelket számláló falu esetében is. És ha arra gondolunk, hogy egy csodálatos vártemplom ékesíti Bikfalvát, a szó szoros értelmében is igazsággá válik a régiek hitvallása. Ez a templom nyújtott régen biztonságot a falu népe számára a Kárpátok szorosain keresztül betörő …

Az Erdélyi Magyar Ifjak nemzetet megtartó tevékenysége

Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezete a mai Románia magyarok lakta részein sokszínű kulturális és közéleti tevékenységgel kívánja megőrizni, vagy ha kell, újjáéleszteni az ifjú nemzedékek magyarságtudatát. Az EMI minden politikai párttól és szervezettől független civil szervezet, amely a magyarságnak szülőföldjén való boldogulásáért és megmaradásáért küzd.

– Kézdivásárhely volt az utolsó állomás, ahol most ezt a műsort előadtátok, előtte Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron jártatok. Érdemes volt?
– Csodálatos négy előadáson vagyunk túl, egyik szebb volt, mint a másik, mindenik estének valami más varázsa volt. Odahaza elég sokan ismernek már minket, és bárhova megyünk, éneklik a dalainkat. Itt pedig azzal kellett szembesülnünk, hogy elkezdjük a dalokat játszani, és azokon a megszokott helyeken, ahol odahaza a közönség énekelni kezd, itt csend van. De az első pillanattól lehetett érezni, hogy ez nem az a csend, amikor meg kell győzni egy …